Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
Általános rész
20 GYÖRY TIBOR E mellett annyira falánkok is voltak — mely tulajdonságukról a „voracitas Germanorum“-ról már Tacitus, majd pedig Ruland1 is megemlékezik — hogy életmódjuktól még akkor sem állottak el, ha betegekké lettek tőle. Voltak, kik ennek folytán három hónapon át folyton hasmenésben szenvedtek s tisztjüket is ellátták, míg „szerencséjükre“ végül komolyabb alakot öltött a baj, mert így mégis csak gyógyítás alá kerültek.1 2 Mindaddig a katonákat nem tartotta vissza sem tilalom, sem fenyegetés, sem büntetés, de még a halál veszélyének tudata sem. Kettősen vészhozó volt a németekre e tulajdonságuk épen oly országban, melynek termékenysége meseszerű volt s melynek lakói evésben-ivásban elöljáró példát adtak nekik. S mégsem szabad e részben a németeket túlságosan hibáztatnunk, ha elgondoljuk, hogy az udvar a zsoldot sem fizette pontosan s a kifizetett zsold nagy része is megakadt a főtisztek zsebében s a legénység reá volt kényszerülve, hogy szükségletét rablással, fosztogatással s oly mértékben, a hogy épen alkalma nyílt rá, beszerezze, sőt fel is javítsa; hisz ha nem tette, koplalni, nélkülözni volt kénytelen. Sok mentséget rejt e körülmény magában az idegenek életmódja iránt. Thallóczy-nak köszönhetjük, hogy „egy derék, nemzetünk iránt méltányos, becsületes német ember,“ a mecklenburgi származású Gabhnan Miklós, császári hadi történetiró emlékezetét és jegyzeteit a feledéstől megóvta.3 Gablman a XVI. század végén hadi tudósítói teendőket végzett hazánkban, s pontos feljegyzései, higgadt megfigyelése, egyenes szókimondása az itteni szereplése éveinek történetét értékesen és szavahihető adatokkal gazdagította. Engedjük át a szót pár perezre Gablmannak, hallgassuk meg, mint mond a saját fajabelieiről: „Isten előtt vétek, a világ előtt meg igazságtalanság, ha német ezredesek és főtisztek ő római cs. felsége egyéb tiszteivel a szegény közemberek bőrén alkusznak. Ha a katona beéri a maga megállapított zsoldjával, miért nem érik be ők is a 1 Rul. 242. 2 Cob. II. 54. 3 Történelmi Tár. 1896. IV
