Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricus egyes fellépése helyei és ideje
MORBUS HUNGARICUS 151 melyben Langiusra utal,1 lökést ád az eziránti tovább kutatásra, vájjon a betegség nem lépett-e fel már régebben is Magyarországban? Tényleg Langius, a ki 1542-ben Joachim brandenburgi őrgrófot kisérte a török ellen hazánkba, „Epistola medicinalis IV.“-jában1 2 röviden, szinte hézagosán, le van Írva egy betegség, mely Joachim csapatját 1542-ben megtizedelte, s melyet a történetírók pontos név nélkül emlegetnek, s mely úgy a felhozott tünetek után Ítélve, mint alább kifejtendő okokkal támogatva, typhus exanthematicus vagy más néven: morbus hungaricus volt. Megerősíti e nézetet először is az, hogy a Langius által leirt betegség legkiemelkedőbb tüneteinek egyike a nyelv szárazsága volt, a honnan is ezen általa xemxo'g-nak nevezett bajt a „Breune“ névvel is illették, azzal a névvel, mely később is megmaradt a morbus hungaricus egyik synonymájának. Az elmondott tünetek is a typhus exanthematicuséi, bár azokat csak hézagosán sorolja fel Langius; de megemlékezik róla, hogy mennyi sok áldozatot szedett a baj. Azonban épen az a körülmény, hogy a typhus exanthematicus fellépténél okvetlenül keresendő az, hogy honnan került az illető helyre a baj contagiuma, nyomatékosan esik itt latba. Erre 1566-ban hiába keressük az alkalmat, de igenis épen 1542-ben volt meg reá a mód; mert ezen évben a pápa Yitellius Sándor vezérlete alatt néhány ezer3 harczost küldött a török ellen segítségünkre. Olaszországban pedig 1524-től fogva állandó „typhus lenticularis“ epidémiák voltak s így az olaszoknak kell tulajdonítanunk a baj behozatalát, amivel egyszersmind a betegség behurczolásának nyomára, s itteni felléptének magyarázatára jutottunk. Csak ily módon záródik — az 1542-ik év s hazánk közbeiktatásával — a typhus exanthematicus Európában való tovavándorlásának láncza. 1 227. 2 22—25 és még egyszer: 1042. 3 „Néhány ezerről" szólok, mert az adatok itt eltérnek. A Magy. Nemz. Tört.-ben 2 ezerről van szó, gróf Uetterodt 4 ezer lovas és 1 ezer gyalog katonáról, tehát összesen 5 ezerről beszél, s Wintzenberger egykorit krónikás 3 ezret emleget.
