Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
Eddigi vélemények a morbus hungaricus felől
144 GYÖRY TIBOR jedtebben olvasott szerzőknek, hogy a magyarok mentessége a typhus exanthematicustól mennyire túl lett becsülve. Minden csömöresetük egy rajtuk nem fogott morbus hungaricus-eset számába ment! Még 100 évvel később is azt Írja Parschitius a morbus hungaricusról: „Hungaris sua vernacula Csömör dicitur.“1 Míg Windisch (1714) a „Languor Pannonicus“ alatt csak a csömört érti, holott Cober a csömör alatt a morbus hungaricust értette. Az első, aki a két baj közti külömbséget jól áttekintette, Schüller volt (1726), aki a következőket írja a morbus hungaricusról : „Inchoat utplurimum leni rigore, lassitudine, in- sequente aliquali cephalalgia et nausea, . . . [tehát a betegség prodromális tünetei] et quia aegri se morbo laborare vix cre- dunt, praesertim si non epidemice grassetur, Nostrates statim dicunt, es hat nichts zu bedeuten, ich habe getsemert, qui morbus Tsemer in Patria quidem vili penditur, est verő ibi ende- mius transitorie homines nausea et languore corripiens“.1 2 Amivel a csömör mibenléte is lényegileg elég jól van vázolva. Kregsel (1741) hosszasan fejtegeti a két betegség közti külömbséget; bár a csömört jól fogja fel, hajlik a Cober-féle nézethez. Szerinte a csömör nem egyéb egyszerű undornál („nausea“) vagy esetleg egy „febris gastrica“-nál; soha sem ragályos, míg a morbus hungaricus mindig az. De ha a csömör gyógyítását elhanyagolják, a betegen láz vesz erőt, s mert elgyengül, a baj átmehet a valóságos febris Hungaricába.3 FuJcer (1777) jellemzően mondja: „Hungaris omnis morbus, qui aliquomodo ventriculi debilitatem pro symptom ate praedominante habet, et cui aliquando ingluviem praecessisse recordatio est, pro Tsömör habetur.“ És: „Ipse etiani plerum- que morbus Hungaricus audit, et magnae famae est apud homines, qui rem ignorant.“ Majd: „Tsömör Hungaris nauseam significat et fastidium ciborum a praevia ingluvie habere meg- tsömörleni: et hoc proprie morbus est, et ejus causa, quod tantopere singulare creditur. Notum est Hungaros, et gulae 1 4. 2 12. • 3 14—15.
