Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
Eddigi vélemények a morbus hungaricus felől
MORBUS HUNGARICUS 143 mák által való s a morbus hungaricust megelőző elerőtlenedést vágj’ más szóval: a typhus exanthematicus prodromalis stádiumát, miként erről már szólottunk. A csömörnek pedig igen hasonlóak a tünetei ehhez.1 De hogy a bántalmak nem azonosak, bizonyos abból, hogy a morbus hungaricus egy igen súlyos és sokszor halálos, a csömör pedig egy igen jóindulatú, nem halállal végződő baj volt; amint ezt Cober további idézett szavai is bizonyítják. A külömbség köztük pedig nem kór-ok-, hanem nemzetiségbelinek tűnt fel előtte: a magyarok, kik közt a csömör igen el volt terjedve, (nem úgy az idegenek közt) kigyógyultak a „ languor “-ból s így a „lues Panno- nica“-ból, még mielőtt tulajdonképen kitört volna ez, épen azért, mert csak csömörük volt; a külföldieknek a „csömöre“ pedig nem volt csömör, hanem typhus bevezetés vagy prodroma. Cober csak annyit látott, hogy egy bizonyos általános rosszullét gyakori, úgy a magyarok, mint a külföldiek között. A magyarok ezt a maguk állapotját a maguk nyelvén csömörnek hitták és kigyógyultak belőle s nem estek morbus hun- garicusba; miként Cober hitte: kigyógyultak a morbus hunga- ricusból még a languor ideje alatt. A külföldiek állapotát languornak nevezte és ez mindig átment a morbus hungaricusba. Ez által — legalább Cober szempontjából — indokolva is látjuk, hogy miért volt néki szüksége a „languor“ fogalomra. Szerinte ez volt a morbus hungaricus kiinduló pontja; amelyből a külföldiek el is jutottak a morbus hungaricushoz, míg a magyarok legyűrték azt, még a „languor“ stádiumában, mielőtt a tulajdonképeni baj kitört volna. De innen kiviláglik az is, főleg ha tekintetbe vesszük, hogy Cober egyike az elter1 Ennek a languornak s a typhus exanth. prodromalis stádiumával való könnyebb összehasonlíthatás kedvéért ide iktatom Botkin már említett classicus inonographiájának egynéhány sorát: . . . -Die Krankheit fängt mit einem starken Froste bei einem bis zu der Zeit sich scheinbar ganz gesund fühlenden Menschen an. Diejenigen dagegen, welche mehr Aufmerksamkeit der Verrichtung ihres Organismus zu schenken gewohnt sind, fühlen sich in der Mehrzahl der Fälle einige Tage vor dem Frost- anfalle unwohl, schwach, verstimmt, der Appetit nimmt ab, es treten Unregelmässigkeiten in den Darmverrichtungen, in Form von Verstopfungen oder Durchfällen auf. . . . Ein solches unbestimmtes Gefühl von Unwohlsein hält einige Tage bis zu zwei Wochen an, ehe ein Frostanfall erfolgt und der Fieberzustand sich vollständig entwickelt.“ (215.)
