Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
Általános rész
MORBUS HUNGrARICUS 15 nyárra kiszáradtak, oly magasra termette a füvet, hogy lovas embernek csaknem a válláig ért. Rajta legelt a sok gulya, ökörcsorda, sőt a sok sertés is. A föld termékenységéről tesz bizonyságot az a temérdek vad, szarvasmarha, disznó és juh, a nagymennyiségű bor és sör meg a sok gyümölcs, melyet a XVI. és XVII. század lakodalmain elfogyasztottak.1 Az egykorú utazók szinte mesés dolgokat Írnak Magyarország akkori termékenységéről. így többek közt Brown Eduárd, ki a londoni orvosi társulat megbizásából a XVII. század második felében bejárta az országot s a látottakat és tapasztaltakat egy vaskos könyvben megirta.1 2 Megemlékezik benne kiválóan finom és potom árért kapható kenyerünkről, a pompás gabonáról. Dicséri ásványvizeinket s a kiváló borokat, melyek tekintetében Magyar- ország Európa minden tartományát felülmúlja. Csak a Bécsbe szállított borok mintegy harmincz féleségben állíttattak elő. A tokaji bor már abban az időben is épp oly hires volt, mint manapság. (Fuker „universalis vera medicinádnak nevezte el.3) Folyóinkról is szól Brown : „A Tisza — úgymond — Európának vagy talán az egész világnak halban legdúsabb folyója, mely két rész vízből és egy rész halból áll.“4 5 Ugyancsak a Duna is egyike a leghaldúsabb vizeknek. A libák oly kövérek, hogy messziről pelikánnak néznők. Hasonló bőségről nyilatkozik nem egyszer Coberus is. A gyümölcstermést eléggé jellemző dolog, hogy 1598-ban — nehogy a katonák megbetegedjenek a sok gyümölcsfalástól — hatvan hajóval volt kénytelen a folyóba szóratni. Ugyanezen évben Veszprém vidékén annyi volt a vaddisznó, hogy mikor felzavarták őket, „beleszaladtak a lándsákba“.3 Csak odavetett, megvilágító példái ezek a nagy bőségnek, mely minden téren, összes termékeiben jellemezte azon 1 Báró Radvánszky Béla. Lakodalmak a XVI. és XVII. században. 2 E. Brown. Durch ... Hungarn ... gethane gantz sonderbare Reisen 1669—70). In die hoch Teutsche Sprach übersetzet. Nürnberg, 1711. 3 „Vinuin Tokaiense, quod loco omnium cardiacorum, anodinorum, antisepticorum, imo loco totius materiae medicae esse potest, universalis vera medicina ....“ (Fuker, 22). 4 G. Wernher is azt írja róla, hogy: „Pisces in Tibisco in tanta sint abundantia, ut putrescentes halitu vicina loca inficiant.“ 5 Cob. I. 32, II. 46—48, 53, III. 14—15.
