Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
Eddigi vélemények a morbus hungaricus felől
MORBUS HUNGARICUS 133 Hirsch1 csak röviden emlékezik meg a morbus hungari- cusról, de helyesen : a „typhus exanthematicus“ fejezete alatt. Szintén Jordanusra utal. Gopcevich György, triesti származású orvos 1840-ben inaugurális dissertatiót irt a ,.febris Hungarica“ történetéről, melyben a betegség mibenlétét is megállapítani igyekszik. Kilencz szerző leírásának recitálása után oda nyilatkozik, hogy a febris hungarica megegyezik a mocsárlázzal;1 2 okozójának a mocsarak kigőzölgését tartja, melyek a „miasma evolutióját“ nagyon elősegítik. Rózsay József 1866-ban akadémiai székfoglalójának tárgyává tette a hagg máz oktanát,3 jelesül a hasi hagymázét.4 Ennek a keretén belül emlékezik meg a morbus hun- garicusról, melyről két oldalon keresztül,5 Haeser szavaival, de Haeser említése nélkül ir. 1861-ben Patrubány Antal írt egy czikket.,6 melynek kezdő sorai így hangzanak: „A csömör (morbus hungaricus) számtalan olympiádokon át kételyeivel századunk sok pályázó röpiróit táplálá, s annyi tanszerű vitaverseny villámok össze- lobbanásán, a zűrcsapodékon csak fejthetetlen sötét lávát lelünk.“ E czikkben kikel ellene, hogy e betegséget sokan „csak ábrándos ig'észeti kórnak tartják“ s ezért tisztének nézi „ez országos, házról-házra járó élődi drága mákvirágnak képét s népszerű székely es elbánattatását itt rudványozni“. Patrubány e pár sora álljon itt jeléül annak, hogy még 1861-ben is volt rá eset, hogy a „morbus hungaricus“ egyszerűen a csömör synonymájának tekintetett. 1 Historisch-geogr. Path. Erlangen u. Stuttgart, 1881. Zweite Aufl. (I. Bd. S. 387.) 2 . . nunc perserutanda intimius esset morbi natura •, séd quum haec res sit supra ineas vires, unice notabo . . . bane febrem cum caeteris febribus continuis a paludibus generatis, convenire" (20). 3 Adatok a hagymáz kóroktanához. Pest, 1868. (Értek, a term, tud. oszt. köréből. IX. sz.) ; 4 ..Mi jelen értekezésünk folytán leginkább a hasi- vagyis a bél- hagymázról fogunk szólani.“ (6.) 5 13—14. lap. 0 „Gyógyászat" 1861. 30. szám.
