Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)

Eddigi vélemények a morbus hungaricus felől

134 GYÖRY TIBOR Tekintsünk immár végig az orvosi történetirók s a többi commentator ezen véleményein és igyekezzünk, amennyiben csak lehetséges, kideríteni tévedéseik okait, kútforrásait,! A legfőbb ok Jordanus túlbecsülése volt. Ő nemcsak a leg­idősebb, de a legismertebb leirója is a morbus hungaricus-nak, de nem egyszersmind a legjobb is (mint a minek még Sprengel és Wunderlich is tartják). Jordanust kivétel nélkül mindenki citálja; ha más szerzőt nem, őt mindenki említi (így Wunder­lich). Ily módon Jordanus lassankint oly tekintélylyé nőtte ki magát, hogy mellette a legtöbb szerző szinte másodrangúvá törpült. Pedig Jordanus kórleirása sok tekintetben igen hiányos. De kalapot kell emelnünk záró szavai előtt, melyek egy csa­pásra nagygyá teszik őt: amelyekben a lues hungarica és febris petechialis közti identitást biztos alakban formulázva, kimondja. Miért nem ezt hangsúlyozzák az irók ? Egy fiatal, alig végzett orvos, a ki a telluricus és klimaticus viszonyok által módosult febris petechialist az új járványban — melyről az orvo­sok nem tudták, hogy micsoda — felismeri és ezt öntudatosan kijelenti! Ebben rejlik Jordanus nagysága és épen ezt nem emeli ki senki. Mindenkit csupán leírása tart fogva, és ez — igaza van Wunderlichnek — nem enged kellő betekintést a betegségbe. Rajta kivlil még egy szerző van, aki nemcsak a saját könyvében foglalt állításaival, de állásából folyó tekintélyének súlyával, a későbbi szerzők egy részét hasonló irányban befolyásolva, a kérdés tisztázásának nehézségeket okozott. S ez Sennert volt. Szólottunk róla a kiütés tárgyalásánál (1. 122 lap). Természetes dolog, hogy a mikor Jordanus egyenes kijelentése daczára sem vették kellőleg tekintetbe a későbbi magyarázók, hogy a morbus hungaricus és a typhus petechialis egyazon betegség, hogy akkor Sennert szavai, aki egyenesen ellene nyilatkozik a két betegség identitásának, sőt a külömb- ségeket okozó, helyesebben: okozni vélt tüneteket fel is tün­teti, annál inkább lettek hangsúlyozva. Erős, de nem indokolt támogatásban részesült e szétválasztó nézet azáltal is, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom