Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)
Beszédek - Schulek Vilmos emlékezete (1905. okt. 14-ikén tartott beszéd)
64 mészeti osztálya, mely az egyetem 1872 őszén történt megnyitásával a szemészeti klinika szerepét vette át, nyomorúságosán volt elhelyezve. Schulek 1873-ban megjelent első jelentésében a következőképp írja le : A földszintet a várószoba, a tanterem, mely egyszersmind vizsgáló, rendelő s tanári szoba is, és az asszisztensi lakás foglalja el. Az emeleten 5 szobában 23 betegágy s 2 ápolónő ágya. Magam is láttam hasonló állapotban Szilágyi Ete halája után : az épület nem volt csatornázva, nem volt vízvezetéke s felszerelése is szerfölött hiányos. Bámulatos, hogy ilyen viszonyok között Schulek olyan eredményeket érhetett el, mint aminőket már az első évben felmutatott. Kétségtelen, hogy az ő egyénisége s elvei játszották a legnagyobb szerepet a siker elérésében. Klinikai működéséről a következőképp számol be első évi jelentésében : «Irányadó elv az egész klinikán, hogy mindenek fölött a beteg java áll s e mellett csak második sorban a tanczél. Soha beteget fel nem használok vizsgálatra vagy kísérletekre, melyek kárára lehetnének, soha műtétet nem hajtok végre, melynek szükségességéről nem vagyok meggyőződve, soha beteget nem kényszerítek műtétekre vagy a kórházban maradásra, ha ő jószántából reá nem áll, még ha a kényszer javára volna is. A szenvedő első személy a társadalomban és mindenki feltétlen ura saját testének. A gyakorlati orvosi tanítás főkel- léke, hogy a tanár eljárása a betegekkel a leendő orvosoknak mintául szolgáljon.» íme az orvosi ethika tanításának egyedüli sikeres módszere. Ez a princípium korántsem bénította meg az oktatást, sem pedig a tudományos munkát, előzőleg bámulatos gyorsasággal megszerezte ezek előfeltételeit : a változatos s gazdag beteganyagot s azon év 3 rendes és 5 rendkívüli hallgatójának mintaszerű kiképzésben volt részük. Schuleket az 1872 október 19-én megnyitott kolozsvári egyetemen már az 1873/74. iskolai évre rektorrá választották s az alig 30 éves rektor olyan pro- grammot nyújtott, melynek tételei ma is : 30 év múlva, figyelemre méltók. 11 évi külföldi tartózkodás alatt a német egyetemi életnek a tudományos munkára való hatását eléggé kiismerte. «Az egész modern művelődés és tudományos haladás — úgymond — a tanszabadság és a tudomány szabad művelésének eszméjén alapul, melynek uralma nélkül az emberiség gyors értelmi fejlődése nem várható. A tanszabadság pedig az egyetemek önkormányzatát vonja maga után, melynek tudományos tekintetben teljesnek kell lennie.» Nézetei az egyetem belső ügykezeléséről a következők : «Az egyéniségeknek szabad kibontakozási tért kell engedni s azok közreműködését biztosítani. Az egyéniségeket megszorítani, alárendelni az egyetem céljai érdekében csak annyiban szabad, amennyiben az igazgatás egysége ok- vetetlenül megkívánja. Az ügyvezetés súlya az egyetem keretén belül levő testületekben fekszik. A karok dékánjai a testületeknek nem főnökei vagy igazgatói, ők csak a határozatok végrehajtói.» «A tanács az egyetemi önkormányzat fősúlyát a karokban hagyja, nem gyakorol mindenben a karok ügyei felett bírálatot.»
