Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)
Előadások - A szemészet békében és háborúban (Balassa-előadás 1917. okt. 14.)
57 Ami a polgári specialista kiképzésére áll, azt természetesen a katonaspecialistáktól is meg kell kívánunk. Azoknak, akik hivatva vannak arra, hogy a helyőrségi kórházak szemosztályait vezessék, legalább három évet kell szemklinikán tölteniök. A helyőrségi kórházak specialistáinak pedig állomásukat meg kell tartaniok még akkor is, ha magasabb katonai rangot kapnak. így a szakma továbbmívelhetése által a katonaság olyan szakembereket kaphat, akik az egyetemen habilitálhatják magukat, só't professurát is elérhetnek.Természetesen ehhez az is kell, hogy a helyó'rségi kórházak szemosztályai kellő elhelyezést s felszerelést kapjanak. A múltban e tekintetben sok volt a kívánni való. de még most is igen nagy az ellentét a mögöttes országrész helyőrségi kórházainak felszerelése és a harctér szemosztályainak igazán tökéletes berendezése között. A háború befejeztével e hiányon könnyen lehet segíteni, de hogy a felszerelés karban is maradjon, az kell, hogy az szakember kezébe kerüljön, ki arra számíthat, hogy állását hosszabb ideig megtarthatja. Természetesen a szemosztály nem maradhat együtt a fülosztállyal, ez ma teljesen indokolatlan, sőt célszerűtlen s tarthatatlan helyzet. A háború tapasztalatai, azt hiszem, minden illetékes tényezőt meggyőztek arról, hogy a polgári s katonai orvosok harmonikus együttműködésre békében és háborúban egyaránt szükség van. A következmények igazolták azon indítványom jogosultságát, melyet 1913 március hó 15-én terjesztettem a t. Egyesület elé, mely azt célozta, hogy már béke idejében előkészítsük háború esetére az egészségügyi szolgálatot. «Minden háború és az azt rendesen követő járványok a közvélemény figyelmét a katonai és polgári egészségi intézmények felé fordítják. Ez természetes is. Hisz az általános védőkötelezettség mellett fiainkról, testvéreinkről, véreinkről van szó, akiknek sorsa különösen szívünkön fekszik. A most folyó balkáni háború ez irányban még fokozottabb mértékben foglalkoztatja az ország közvéleményét, aminek oka részben a háború színhelyének közelsége, valamint a hadviselő felek egészségügyi berendezésének elégtelensége és az ennek szomorú következményeiről szerzett értesülésben rejlik. Az utolsó évek tapasztalatai mindenkit meggyőzhettek arról, hogy az államok és nemzetek érdekellentéteiket ezentúl is fegyveres úton fogják elintézni. E tekintetben úgy látszik, nincs nagy különbség kultúrnemzetek és műveletlen népek között. De annál nagyobb azután a különbség, amidőn arról van szó, hogy a sebesültekről gondoskodjunk és a háborúkat követő járványokat megelőzzük. Az egészségügyi intézkedések jó vagy rossz voltának jelentőségét az angol, német, japán, francia, orosz, török, olasz hadviselések tapasztalatai rideg valóságukkal elénk tárták. Az állam és társadalom legfontosabb érdekei közé tartozik, hogy a hadsereget megóvjuk azon borzalmaktól, amelyeknek az elégtelen egészségügyi viszonyok azt kiteszik. Valóban mi sem képes az önfeláldozást, a lelkesedést erősebben lelohasztani, mintha a harcvonalba vonuló katonák az úton nyomorgó, éhező társaikkal találkoznak, ha a pihenőhelyeken járványok pusztítanak. Nem ok nélkül tartják a béke barátjai Verescsagin festményeit tanulságosaknak.
