Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)
Előadások - A szemészet békében és háborúban (Balassa-előadás 1917. okt. 14.)
58 A budapesti kir. orvosegyesületben s a bécsi cs. kir. orvosegyesületben ez év folyamán a legilletékesebbektől hallott információk büszkeséggel s öröm' mel tölthetnek el. Mindkét egyesületben felszólaltak a közös hadsereg és hon- védségek képviselői és kijelentették, hogy hadseregünk e tekintetben példásan fel van készülve. A legnagyobb hálára köteleztek bennünket nyilatkozataikkal s ezzel csak megerősítették azon szoros együttműködést a katonai és polgári or- vosok között, amelynek szükségességéről, áldásos voltáról a haza minden jó polgára meg van győződve. De azzal, hogy hadseregünk el van készülve arra, hogy a harcvonal sebesültjeit jól és helyesen ellátja és hogy a súlyos sebesülte- két képes a harc színteréről elszállítani, még nincs kimerítve a feladatok összessége. Háború esetén a polgári kórházakra igen nagy feladat hárul. Jól érezte ezen feladat jelentőségét a bécsi cs. kir. orvosegyesület, amikor Hohenegg indítványára e kérdéssel foglalkozott és éppen olyan joggal, sőt geográfiai helyzetünknél fogva még inkább kell nekünk ez életbevágó kérdéssel foglalkozni. Egyesületünk csak hű marad a múlt tradiciójához, ha szavát felemeli. Uriel, Hohenegg és Szepessy, Sótér fejtegetéseiből tudjuk, hogy miről van szó. Egy nagyobb háború esetén Magyarországnak körülbelül 40,000 súlyos sebesült elhelyezéséről kellene gondoskodni és ehhez körülbelül 200 sebészfőorvosra, 400 sebészalorvosra, 200 műtőápolónőre, 5000 ápolóra volna szükség. Mindezt béke idején kell előkészíteni. Nálunk még inkább szükséges az idejekorán való gondoskodás, mint pl. Németországban, ahol tudvalevőleg a legtöbb sebésztanár egyszersmind háború esetére a katonai egészségügyi szolgálat keretébe tartozik. Milyen fontos az, ha a beosztást már eleve úgy tervezik, hogy a békében együttműködő orvosok lehetőleg a háborúban is így teljesítsék hivatásukat. De talán legfontosabb feladat a kellő ápolás előkészítése. A német birodalomban a Vöröskeresztnek 600,000, japánban 2.000,000 tagja van és éppen Schönburg-Hartenstein hercegnek, az Osztrák Vöröskereszt elnökének a bécsi orvosegyesületben tartott felszólalásából tudjuk, hogy Ausztriában csak 60,000 tagja van és mint értesülök, a magyarországi Vöröskeresztnek csak 38,000. Mindez és sok más fontos kérdés egyenesen kötelességünkké teszik, hogy egyesületünk javaslatokat tegyen. Azt hiszem, ezekután nem szükséges bővebben indokolnom tiszteletteljes előterjesztésemet, hogy méltóztassék egyesületünk igazgatótanácsát felkérni, hogy honfitársaink, úgyszintén a külföldi orvosok tapasztalatai alapján intézzen felterjesztéseket a m. kir. belügyminisztérium, a m. kir. vallás- és közoktatás- ügyi, a m. kir. honvédelmi és a cs. és kir. hadügyminisztériumhoz, amelyekben a balkáni háború tanulságait értékesítve javaslatokat tegyen arra, hogy miképen kellene már béke idejében legcélszerűbben előkészíteni a háború esetére a polgári egészségügyi szolgálatot.» Az egyesület igazgatótanácsa által kiküldött bizottság Dollinger Gyula elnöklésével kimerítő memorandumot dolgozott ki. Sajnos, a háború kitört, még mielőtt a felvetett eszmék megvalósulhattak volna, méretei pedig minden kép
