Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)
Előadások - A szemészet békében és háborúban (Balassa-előadás 1917. okt. 14.)
56 szemen fel kell ismerni. Annak, hogy a szemészet gyakorlati oktatása sikeres legyen, ma a legnagyobb akadálya a hallgatóság nagy száma. A béke utolsó évében a budapesti egyetemen 3200 orvostanhallgató volt. Ha az elsó' két évfolyam hallgatóit 1500-ra vesszük, akkor egy-egy felsőbb évfolyamra 500—500 esik. A két tanszék feladata tehát 500 orvostanhallgató kiképzése volt. A háború után az elsó' évben jelentékeny torlódásra számíthatunk, mit még az is növelni fog, hogy a hallgatóság a köteles tárgyaknak rövidebb idő alatt való lehallgatására fog törekedni. De az orvosi pályára való tódulást a háború tapasztalatai is növelni fogják. Az orvosi munka értéke és megbecsülése emelkedett. A budapesti egyetem túlzsúfoltsága mellett, a kolozsvári egyetem orvosi fakultásán is több a hallgató, mint amennyit a gyakorlati kiképzés megbír. Ilyen körülmények között a debreceni és pozsonyi egyetemek, orvosi fakultásainak megnyitása égetően sürgős. Természetesen a főváros továbbra is a budapesti egyetem orvosi fakultására fogja vonzani a hallgatóság túlnyomó részét. A gyakorlati oktatás sikere érdekében okvetetlenül szükséges, hogy a magántanárok közreműködését fokozottabb mértékben vegyük igénybe. Ugyancsak szükséges, hogy a gyakorlati év kötelező' tárgyai közé a szemészet is felvételt nyerjen, úgy, ahogy a budapesti egyetem orvosi fakultása is már kívánta. A szemoperálások s a súlyos szembajok gyógykezelése természetesen a specialisták feladata. De most már nem halasztható tovább a specialista-képzés és elnevezés rendezése. Annak útját kell állani, hogy valaki hathetes tanfolyamot hallgasson s ez alapon magát specialistának nevezhesse. A specialista elnevezést csak az használhassa, aki legalább három évet töltött mint tanársegéd valamely egyetemi szemklinikán, vagy mint alorvos valamelyik közkórház rendszeresített szembeteg osztályán. Ezt így kívánja a közérdek, de így kívánja a gyakorló orvos érdeke is. Az orvosoknak a szemészetben való alapos kiképzése mellett, az orvosoknak e szakmában való továbbképzésére okvetetlenül szükség van. A továbbképzés legalkalmasabb helyei az állami szemkórházak lesznek, melyek nagy beteg- forgalommal rendelkeznek, melyek vezetó'i tapasztalt szakemberek. A decentralizálás a tanfolyamokat gyakorlatibbá teheti s az is e megoldás javára esik. hogy az oktatás székhelye a gyakorló orvosok számára könnyebben hozzáférhető. A katonaorvosok továbbképzéséről már egy 1870. évi hadügyminisztert rendelet intézkedett s csak sajnálni lehet, hogy ezt az igazán bölcs és előrelátó rendeletet (No 60. Abt. 14. ex. 1870) nem hajtják végre. A 2. hadsereg vezérkari főnöke a jövő feladatát úgy formulázta, hogy a nem aktiv katonaorvosoknak a jövőben többet kell a katonai feladatokkal, a katonaorvosoknak többet kell a tudományos és orvosi feladatokkal foglalkoznia. Ha ez általában áll, annál inkább kell azt a szemészetre alkalmazni. A látásélesség és fénytörés pontos meghatározása, a szembajok felismerése, a helyes minősítés előfeltételei. Ezen múlik pedig az, hogy a hadsereg jószemű katonákat kapjon, s hogy hályogos, látóidegsorvadásban vagy 20 dioptriás rövidlátásban szenvedőt ne vegyenek be.
