Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)
Előadások - A szemészet békében és háborúban (Balassa-előadás 1917. okt. 14.)
milleről 1 "4-re csökkent, a kolera 0'32-ről 0'24-re, a tuberkulózis 2'9-ről 1 '7-re. A sebesültek közül 70% frontszolgálatra alkalmassá válik, 6'4% szolgálatképtelen marad s a többi helyi szolgálatra és népfölkelői szolgálatra alkalmassá válik. Az ország belsejébe jutottak közül pedig 90% lesz harctérre szolgálatképes, 9% frontszolgálatra alkalmatlan, a halálozás 1%. Nálunk kezdetben az volt a rendszer, hogy a sebesülteket és betegeket mielőbb az ország belső' területére küldik. Szegényes kórházi viszonyaink mellett az csak úgy volt lehetséges, hogy a kórházi ágyak számát rögtönzésekkel szaporították. Budapesten néhány hét alatt 5000-ről 40,000-re, az országban 200,000-re emelkedett az ágyak száma, melyek katonabetegek elhelyezésére szolgáltak. A kárpáti harcok idején volt olyan nap, amelyen Budapestre 3000 sebesült s beteg érkezett. A szállítás nehézségei miatt olykor hosszú idő telt el, míg a sebesült stabil-kórházba jutott ; a szembeteg s szemén sebesült nem jutott a megfelelő osztályra. A hadviselés ezen időszakában két sürgős intézkedésre volt szükség : lehetőleg valamennyi orvos figyelmét felhívni arra, hogy mit tehet első segélyképpen a szem megmentése érdekében. Az orvosi továbbképzés központi bizottsága sok ezer példányban rövid tanácsadókat bocsátott a hadvezetőség rendelkezésére, melyekben a szemészetben járatlanabb orvos figyelmét a legsürgősebb tennivalókra felhívták. A második törekvés abban állott, hogy a már hazaküldöttek a megfelelő speciális osztályra kerüljenek. Ez a fővárosban ma már majdnem teljesen sikerült, amiben a legnagyobb érdeme Auguszta főhercegasszonynak van, aki a legnagyobb buzgósággal és önfeláldozással törekedett arra, hogy minden sebesült megfelelő osztályra jusson. Csakhamar kiderült, hogy nincs elég férőhely. A háború első évében az első számú egyetemi szemklinikán nem kevesebb, mint 1000 szemsérült nyert felvételt, a második számú szemklinika s az állami szemkórház ágyszámai sem fedezték a szükségletet, annál kevésbbé, mivel a polgári szembetegek számára is kellett helyet biztosítani. A budapesti katonai parancsnokság a hadügyminisztérium jóváhagyásával javaslatomra 700 ágyas katonai szemkórházat állított fel, melynek fele trachomások számára szolgál. Később a többi katonai parancsnokságok is hasonlóképp jártak el. A háború második phasisában az egészségügyi szolgálat a harctéren óriási fejlődést és javulást mutat. Az orvos-főnökök routint és biztonságot nyertek a rendelkezésben, a hadseregek specialistái megfelelő alkalmazást nyertek, a Vöröskereszt hozzáilleszkedett a katonai organizációhoz, de a legszebb sikert a tudomány aratta, amidőn a kolerát, tífuszt, vérhast és kiütéses tífuszt leküzdötte. A javulás olyan nagymértékű volt, hogy 1916 december hó 31 -ig sebesülésben nyolcszor annyi ember esett el, mint amennyi tífuszban, kolerában, vérhasban és kiütéses tífuszban, tehát járványokban elhalt. Kétségtelen, hogy a járványok elleni küzdelemben a sikert a laboratóriumi tudományos munka érte el. Nem kevesebb, mint 2000 mobil és 200 stabil gőz-desinfektor, 500 ivóvíztisztító, 150 bakteriológiai laboratórium, 35 Wassermann-stáció, 100 tábori mosóintézet, 20 fertőzőbeteg-vonat áll ez idő szerint a hadsereg rendelkezésére, A bakteriológiai szolgálat teljesen decentralizálva van, úgy hogy a vizsgálatok a 43
