Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)
Előadások - A szemészet békében és háborúban (Balassa-előadás 1917. okt. 14.)
44 hadtest, sőt nem egyszer a divízió kötelékében eszközölhetők. Az assanálásnak egyik legszebb példája a Szerbiáé, ahol az okkupáció alatti időben, 1915-ben a kiütéses tífusz olyan mértékben dühöngött, hogy a 310 szerb orvos közül nem kevesebb, mint 125 áldozatul esett és magában a valjevoi temetőben 45,000 e betegségben elhalt van eltemetve. A katonai kormányzóság nagyszabású intézkedésekkel a járványokat megszüntette és az országot assanálta. E munkában 150 osztrák és magyar katonaorvos, 50 szerb és 8 görög orvos vett részt. Naponta $000 embert tudtak desinficiálni (tetvetleníteni). 70 mobil és 19 stabil desin- fector van működésben, szóval itt is ugyanazon eszközökkel érték el az eredményt, mint amilyenekkel Galiciában és Bukovinában : a tudomány elveinek alkalmazásával. Az eredmény nem maradt el. A kolera megszűnt s nem ismétlődött, a kiütéses tífusz eltűnt, oly eredmény, melyet a katonai egészségügyi igazgatás a legnehezebb viszonyok között ért el s melynek legszebb elismerése a király 1917 június hó 6-ikán kelt kézirata : «A fertőző betegségek elleni küzdelemnek a háborúban elért nagyszerű sikerei csapataimat és népeimet súlyos áldozatoktól óvták meg, megtartották véderőm harcképességét és lényegesen hozzájárultak fegyvereink sikeréhez. Egységes közreműködés, teljes erejük lat- bavetése és a legnagyobb önfeláldozásuk árán vívták ki az orvosok e győzelmet az alattomos ellenséggel szemben : közülök sokan váltak a háborús járványok áldozataivá, mint méltó bajtársai ama vitéz katonaorvosoknak, akik kötelességük teljesítése közben a csatatéren leltek hősi halált. Az egész orvosi karnak legteljesebb elismerésemet fejezem ki : mindenekelőtt a vezető katonai orvosoknak és az egészségügyi bizottságoknak, akik előrelátólag megszervezték a fertőző betegségek elleni küzdelemnek hatalmas, a véderő minden részét magába ölelő szervezetét. Köszönetét mondok az orvosi fakultásoknak, amelyek az orvosokat hivatásuk ily magasztos felfogására nevelték és alapos kiképzésük által megvetették a gyógytudománynak e háborúban kifejtett áldásos működésének biztos alapját». Az általános helyzet javulásával a szembetegek és szemsérültek ellátása is megjavult. A szemspecialistákat, kik az első évben tüzérségnél, gyalogságnál szétszórva teljesítettek szolgálatot, megfelelő helyre osztották be, ahol valóban dicséretre méltó leleményességgel és bámulatos eredménnyel szemosztályokat s szemkórházakat rögtönöztek. Aki helyes fogalmat akar magának alkotni a helyzetről és a jövő teendőiről, annak személyesen kell a valóságról tájékozódást szerezni. Ezt megtettem és legyen szabad ma erről röviden beszámolnom. Természetesen a hadsereg szemészeti berendezéseinek megtekintése volt frontutazásom célja, de tiszta képet csak úgy nyerhettem, ha nem pusztán ezeknek meglátogatására szorítkoztam, hanem a többi egészségügyi berendezéseket is megtekintettem, mert csak így nyerhettem tiszta képet arról, hogy a szemészet milyen helyzetet foglal el az orvosi tudományok többi ágai között. Hét osztrák és magyar hadsereget látogattam meg. A legtöbb hadseregben a hadtápterületen szemkórház van, hová a súlyosabb szembetegeket és szemsérülteket összegyűjtik. A 2. hadseregnek e célra stabil épületben 350 ágy áll rendelkezésre két szakember vezetése
