Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)
Előadások - A szemészet békében és háborúban (Balassa-előadás 1917. okt. 14.)
34 már jobb viszonyok között a központi orvoskari épületben nyert helyet a klinika. Az ágyak száma 53-ra emelkedett, a járóbetegek, könyvtár és laboratórium jobb helyet kaptak, az orvostanhallgatók pedig külön tantermet. Az elhelyezés már kezdettől fogva célszerűtlen volt. Trefort eredetileg külön épületet szánt a szemészetnek s csak a kedvezőtlen pénzügyi viszonyok akadályozták meg a terv megvalósításában. A többi klinikák már mind külön épületben voltak, csak éppen a szemklinika sínylődött mint zsellér. Ilyen körülmények között amint elfoglaltam a szemészet tanszékét, kötelességemnek tartottam, hogy az illetékes tényezőket meggyőzzem a klinika újjáépítésének szükségességéről. Az orvoskari fakultás pártfogásával, Tóth Lajos támogatásával, Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1907. évi költségvetésben előirányozta az újjáépítés költségeinek első részét és 1908 szept. 1-én már az új épületbe költözhettünk be. Hogy a klinikát sikerült 13 hó alatt elkészíteni s hogy a sokféle nehézségeket leküzdöttük, arra Schulek Vilmos szavai adtak kitartást és erőt, melyeket még 1881-ben mondott : «Az ország szembetegei nem várhatják a jobb időt, mert a jobb idő nekik elkésett idő.» Az új épületben a klinika betegforgalma még erősebben növekedett s a betegek felvétele mindinkább nagyobb nehézségbe ütközött, amin az sem segített, hogy 1907-ben az állami szemkórház, 1909-ben a II. sz. szemklinika ágyai szaporították a férőhelyet. Égető szükségletet elégített ki az 1. sz. szemklinika kis fiókosztályának létesítése, mely 40 ággyal szaporította nagyon csekély költséggel az anyaklinika 80 ágyát. Az oktatásban a szemészet 1806-ban a III. évfolyamban nyert elhelyezést, a sebészeti tanfolyamban pedig a II. évben. Az 1813. évi szabályzat a magister oculisticae diplomát rendszeresítette, melynek elérésére két szigorlatot kellett letenni azoknak, akik már az orvosi és sebészi diplomát megszerezték és akik a szemészetből kitűnő szorgalmat tanúsítottak. Az 1831/52. évi szabályzatban a szemészet tanítása az V. évfolyamra jutott, a sebészmesteri tanfolyamban a III. évre. Az 1873/6. évi szabályzat eltörölte a szemészmesteri oklevelet és behozta az egyetemes orvosdoktori grádust. Ezen időtől fogva a szemészet hallgatása egy féléven át heti 10 órában volt kötelező; a második szigorlat tárgya lett, végül az 1901-ben kiadott új szigorlat-szabályzat a szemészet hallgatását két félévre, ä 10 órára emelte, amely óraszámot a többi klinikák főtárgyával együtt csak nemrég7*/2órára apasztották. A szemészet a III. szigorlat tárgya. Sajnos, a kötelező gyakorlati év tárgyai közé ez idő szerint nincs külön felvéve és így csak az illető tetszésén múlik, hogy a szabadon választható négy hó közül tölt-e bizonyos időt a szemészeten. Az eddigi tapasztalat szerint ezt csak azok teszik, kik a szemészetből specialistákká óhajtják magukat kiképezni. 1818 május 18-án az országos szemész teendőit a szemészet tanárának működésétől elválasztották. 1846 április 4-én még egy második országos szemészeti állást rendszeresítettek. Az országos szemészek kötelességében állott, hogy az ország különböző részeit beutazzák, a szembetegeket kellő gyógyszerekkel ellássák, a szükséges operálásokat megtegyék s a szembajok elhárítására szolgáló intézkedéseket elrendeljék. 1850 december 21 -én ezen állásokat elvileg
