Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)
Előadások - A szemészet békében és háborúban (Balassa-előadás 1917. okt. 14.)
33 30 év óta az a törekvésem, hogy a szemészet, a belgyógyászat és sebészet egyenrangú társaként az őt megillető' helyet foglalja el. Ez nem prestige kérdése, hanem a tudományos haladásé s a humanizmusé. Réczey Balassa-előadásában a következő évezredes mondást idézte : «a sebészet belgyógyászat nélkül olyan madár, melynek egyik szárnyát levágták», bátran mondhatjuk, a belgyógyászat szemészet nélkül olyan madár, melynek szemét kiszúrták. Helmholtz mondása, hogy a szemészet az orvosi tudományok között azt a helyet foglalja el, mint a csillagászat a természettudományok között, ma is megdöntetlen igazság. A következőkben rövid vonásokban szólani fogok a szemészet helyzetéről békében és háborúban s vázolni fogom a jövő feladatait. A szemészet békében. Történeti előzmények■ Nem csekély büszkeséggel mondhatom, hogy Magyarországon a szemészet az egyetemen és a közegészségügyben korábban foglalta el az őt megillető helyet, mint a művelt nyugaton. Már 1803-ban a szemészet számára külön tanszéket állítottak fel, melyet Stáhly Györggyel töltöttek be, aki emellett egyúttal regni protooculista is volt. Halála után 1804-ben Ágoston Eleket nevezték ki a szemészet rendkívüli tanárává és országos szemésszé, 1816-ban Fabiny már a szemészet rendes tanára lett s ezen ordinariatus felállításával még a bécsi egyetemet is megelőztük, hol Beer csak 1818-ban nyerte el a rendes tanszéket. Fabiny 1817 június hó 27-én tartott székfoglalójában (oratio inaugurahs) kifejtette nézeteit, hogy milyen rendszabályokat tart helyesnek a szemészet oktatása érdekében. Azt kívánja, hogy «a fiatal orvosok a tanár felügyelete alatt gyógyítván a betegeket s a betegség jelenségeit feljegyezvén, a betegen naponkint észlelhető elváltozásokat pontosan megfigyelhessék és hűen megjegyezhessék s ily módon a veszélyes magángyakorlatra előkészülhessenek». Fabiny egy sikeres szemműtét után 1847-ben hirtelen elhúnyt, utódja Lippay Gáspár lett, ki a tanszéket 1874-ig töltötte be, amidőn nyugalomba vonult és helyét Schulek Vilmos foglalta el, ki 30 éven át a tanítás és tudományos munkásságra szükséges nagy betegforgalmat megteremtette, külföldön is páratlanul álló négynyelvű szemészeti könyvtárt létesített, gazdag kórbonctani anyagot gyűjtött, iskolát alapított, tőle és tanítványaitól sok száz tudományos munka jelent meg, magyarul a «Szemészet»-ben, német nyelven az általa kiadott <‘Un- garische Beiträge zur Augenheilkunde»-ben. A klinika 1801 május hó 1 -én két szobában hat ággyal nyílt meg. A harmincas évek eleje óta az újvilág-utcai, most Semmelweis-utcai jezsuita-kolostorban volt a többi társklinikával együtt elhelyezve. Ezek 50 ágya közül kilencet szembetegek foglaltak el. A kiegyezés éve még ugyanazon épületben találta a klinikát, de ágyainak száma ekkor már 24 volt s a többi klinikák kiköltözésével 40-re emelkedett. Ezt az örökséget vette át Schulek 1874-ben. Trefort többízben személyesen győződött meg a klinika tarthatatlan elhelyezéséről s 1884-ben Grósz E.: Előadások, beszédek, tanulmányok. 3
