Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)

Előadások - Orvosképzésről (Székfoglaló előadás 1905. szept. 18.)

működeset láthattam. Késő délután ért haza falujába. A kapuban nyomorék fia várja a levelekkel, a szegényes, de tiszta lakásban felterített asztallal várja dél óta ebéddel hitvestársa. De ő nem ülhet le. Súlyos beteghez hívják, s türelmetlenül várja a rozoga szekér gazdája, hogy elvigye. Egy szó panasz nélkül, sietve szedi össze eszközeit s nehány perc múlva eltűnik a sűrű portengerben. Egy órával később a vonatról, melynek kényelmében a konzíliumról hazautazom, felismerem az országúiról egy tanyára beforduló szekéren az öreg kollegát. A kapu előtt az egész család ; a leáldozó nap megvilágítja a csoportot, s látom, amint hálálkodva fogadják. Milyen jelenet ez! Nem felér ez a nagy város tapsával s ünneplésével?! Higyjék el, a munka szeretete könnyűvé teszi annak terhét. Kérve kérem, ragadják meg két kézzel a boldogság egyetlen eszközét.

De a munka hatalmat is ad a kezünkbe. Ne akarjuk e hatalmat a munkások kezéből kicsavarni, de álljunk mi is közéjük s dolgozzunk velük s értük! Ez a szociális béke titka. «Le seule peuple fort est le peuple qui travaille et le travail donne le courage et la fői.»

A munkáról magam is csak szépet s jót mondhatok önöknek. Számot vetve ma magammal, azt mondhatom, hogy mindent a munkának köszönhetek! A sors különös kegyelméből aránylag fiatal korban értem el azt a gradust, mely minden orvosnak, a tudomány minden munkásának legfőbb ambíciója. Ez nem jelenti, hogy ezentúl kevesebbet kell dolgozni ; ellenkezőleg, a nagyobb hatáskör, a nagyobb felelősség fokozottabb munkára serkent. De nem többé egyedül, nem többé nehány önkéntessel, hanem az önök társaságában, a jövő orvosi generáció egész hadtestével. Azokat a nagy feladatokat, melyek reám várnak : a gyakorló orvosok számára szükséges szemészeti ismeretek átadása, a tudományos gondolkozásba való bevezetés, a produktív munkára való serkentés, a hivatottak kiválasztása s velük a tudomány fejlesztése, a humanizmus hirdetése s gyakorlása, csak az önök közreműködésével teljesíthetem. Lavisse-sal azt tartom, hogy : «Le rapprochement des maitres avec les étudiants, c’est l’accord des générations successives, c’est la continuité de Iá patne.»

Higyjék meg, a munka a leghazafiasabb cselekedet. Hazafiasságukra appellálok, mikor a közös munkát a mai nappal megkezdem!