Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)
Előadások - Orvosképzésről (Székfoglaló előadás 1905. szept. 18.)
26 Reményiem, hogy az állam támogatásával s a társadalom érdeklődésének felkeltésével a jövő' évben még szélesebb körre terjeszthetjük a tevékenységet, mert valóban az orvosok továbbképzése fontos közérdek, mely legjobbjaink érdeklődését megérdemli. A specialisták,. Az orvosképzés terén egyik megoldásra váró kérdés a specialisták kvalifikációja. Az orvosi tudományok mai terjedelme mellett olyan orvosokra, kik azok egy szakmáját különösen művelik, szükség van. Efelett alig lehet kétség. De az a mód, amellyel egyesek magukat szakorvosokká kinevezik, nagyon sérti a gyakorló orvosok, a valódi specialisták tekintélyét, de leginkább a betegek érdekét. Poroszországban 1903-ban 2779 specialistát írtak össze, de legnagyobb részük alig foglalkozott behatóan néhány hétig választott tárgyával. Látva e visszaélést, sokan azt sürgetik, hogy külön vizsgálat s külön diploma jogosítson a specialista cím használatára. E megoldás azonban aligha lenne célszerű. Tulajdonképpen visszaesést jelentene azon rendszerre, amidőn az orvosok jogosítása szét volt forgácsolva. A porosz minisztérium részéről Althoff a kamaráktól társadalmi úton vár segítséget. Ez még kevésbbé fog eredményt felmutatni. Azon meggyőződésben vagyok, hogy az egyedüli mód, mellyel a kérdést szabályozni lehet, abban áll, ha a specialista cím használatát a megfelelő klinikán vagy rendszeresített közkórházi osztályon töltött időhöz kötjük. Legfeljebb az képezheti megbeszélés tárgyát, hogy hány évi tanársegédi, alorvosi vagy gyakornoki szolgálat adja meg a kvalifikációt. Az orvosi ethika. Végül még egy kérdésre kell kiterjeszkednem, melyről eddigi fejtegetéseimben nem volt szó. Ez az orvosi ethika kérdése. A felett nem lehet kétség, hogy az orvosi hivatáshoz az erkölcsösség, a szilárd jellem nélkülözhetetlen kellék. Annál inkább eltérők a nézetek a felől, hogy van-e módja az egyetemi oktatásnak e tekintetben valamit tenni, s ha igen, milyen eszközökkel. Sokan azt sürgetik, hogy az orvosi ethikáról rendszeres előadásokat tartsanak. A német új szigorlati szabályzat szerint pedig a gyakorlati év alatt a jelöltnek bizonyítékát kell adnia annak, hogy az orvosi hivatás feladataival és kötelességeivel szemben elegendő érzéke van. De hogy miképp, arról nincs szó. Mások az ifjúsági egyesületektől várják a hatást. S valóban nem lehet tagadni, hogy az upsalai depositiónak, melyet Eötvös rektori beszédében leír, s mely egy 1716- ban szokásos szertartás megkapó részleteit tartalmazza, tagadhatatlanul nagy hatása lehet. Mindezekkel szemben Billroth nagyon pesszimisztikusan nyilatkozik. 0 azt tartja, hogy az erkölcsnek csak társadalmi törvényei szilárdak, ezek pedig a családi nevelésben gyökereznek. Magam azon meggyőződésben vagyok, hogy bár tagadhatatlanul a szilárd jellemet, az erkölcsös életfelfogást a szülői házból kell hozni, mégis az iskola, s így a főiskola is sokat tehet. De nem előadásokkal az ethikáról, még kevésbbé vizsgálatokkal, hanem egyesegyedül a példaadással. Ha a tanár nemcsak a tudományos búvárkodás, nemcsak a gyógyítás művészete által hat a fiatalságra, hanem a betegekkel való humánus bánásmódjával, kollegáival szemben követett viselkedésével s ideális felfogásával példát ad, ez oly mélyen vésődik be a fogékony lelkekbe, olyan nemesítőleg hat még azokra is, kiknek nem volt alkalmuk otthon a jellemképzés igazi iskolájá-
