Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)
Előadások - Orvosképzésről (Székfoglaló előadás 1905. szept. 18.)
17 bénították, már rég arra bírták az orvosi fakultásokat, de magát a közoktatás- ügyi minisztériumot is, Hogy a szigorlati szabályzat reformálásával foglalkozzanak. Majdnem tíz évi tárgyalás után életbe lépett az új rendszer, melynek előnyeit már önök élvezik, hiányait önök sínylik. Az 1901. évi szabályzat életbe léptette a közbeeső kötelező vizsgálatot s ezzel egy csapásra biztosította, hogy a tanulóság a klinikákra kellő előképzettséggel kerüljön s egyszersmind távol tartja az orvosi pályára nem való egyéneket. A köteles tárgyak sorába felvette a bőr- és bujakórtant, elmebajokat s gyermekgyógyászatot, mint olyan speciális tárgyakat, melyek a belgyógyászattól már eléggé önállósították magukat. S végül a gyakorlati oktatás érdekében hatalmas lépés történt a kórházi gyakorlat kötelezővé tétele által. De a természetrajzi tárgyak hallgatásának kötelezettsége eredményes oktatás lehetősége nélkül mégis súlyosan nehezedik az első évesek időbeosztására, a közbeeső I. szigorlat terminusainak célszerűtlensége az V. félév tárgyainak hallgatását sokak számára lehetetlenné teszi, a klinikák számára elégtelen a rendelkezésre álló öt félév, s még ezt is megcsorbítja a katonai szolgálat, a köteles tárgyak s órák nagy száma az egyes tárgyakkal való alapos foglalkozást meghiúsítja. Mindezen hiányokon novelláris úton segíteni lehet s kell is, de ha azt akarjuk, hogy orvosképzésünk azon a színvonalon álljon, melyen tekintette! az orvosi működés jelentőségére állania kell, akkor sokkalta mélyebbre ható intézkedések szükségesek. A mai nap alkalmából éppen ezekkel óhajtok bővebben foglalkozni. * Az előképzés. A sikeres egyetemi oktatás egyik előfeltétele, hogy a hallgatók a középiskolából kellő előképzettséget hozzanak magukkal. Ez által az orvosképzés szoros összefüggésbe jut a középiskolai oktatás olyan sokat vitatott, de ma még nem megoldott kérdésével. Nálunk a középosztály figyelme csak az utolsó időben és pedig a társadalomtudományi társaság kezdésére fordult nagyobb mértékben ezen kulturális probléma felé. Németországban már több mint negyedszázad óta folyik a vita s ott sok tekintetben már tisztultabbak a nézetek. A kérdésnek számos vonatkozása van, mélyen belenyúlik az ország összes művelődési, gazdasági és politikai alakulásaiba s bármilyen tanulságos is volna ezek összességének áttekintése, e helyen s ezen alkalommal csak arról s szólhatok, hogy mit várhatunk a középiskolától az orvosi tudományokra való előkészítés szempontjából. Sokáig az volt a nézet, hogy a humanisztikus gimnázium a középiskolai oktatás egyedüli formája, mely alkalmas arra, hogy a fiatalságot az egyetemi tanulmányokra elegendő műveltséggel s ismeretekkel felruházza. Azt tartották, hogy a klasszikus nyelvekkel való foglalkozás a logikai gondolkozás legjobb iskolája, az antik világ tanulmányozása az orvos számára legjobban biztosítja a hivatása gyakorlása közben olyan szükséges idealizmust. A természettudományok óriási fejlődése a múlt század közepe óta olyan mérveket öltött, hogy a Grósz E. : Előadások, beszédek, tanulmányok. 2
