Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)
Előadások - Orvosképzésről (Székfoglaló előadás 1905. szept. 18.)
16 mályosítja s hogy könnyelműséggel kezdem meg hivatásomat, nagyon jól érzem a reám bízott hivatal terhét, belátom annak nagy fontosságát.» A szemészet egyetemi oktatásáról nézeteimet több ízben kifejtettem, legutóbb a múlt tanév megnyitó előadásában s bővebben 1900-ban, amidőn rendkívüli tanszékemet elfoglaltam.* Engedjék meg, hogy a mai órában szélesebb körre terjesszem ki fejtegetéseimet s az orvosképzés feladataival foglalkozzam. Hiszen a szemészei egyetemi oktatása is csak akkor lehet eredményes, ha harmonikusan beleilleszkedik az orvosképzés feladatai közé. * «Magyarországon az orvosi gyakorlatra csak annak van joga, ki az ország területén fennálló tudományos egyetemek által kiállított orvosi oklevéllel van ellátva.» így szól az 1876 : XIV. t.-c. VI. fejezetének 43. §-a. Az új orvosdoktori szigorlati szabályzat 1. §-a a gyakorlatra jogosító oklevél elnyerését : «meghatározott tanulmányoknak tíz egyetemi féléven át végzéséhez, melyből legalább négy félév hazai egyetemen töltendő el, s a szigorlatoknak valamely hazai egyetemen való sikeres letételéhez és a doktori felavatás után valamely arra feljogosított köz és nyilvánossági jelleggel felruházott kórházban, illetőleg valamely cs. és kir. közös hadseregbeli vagy m.kir. honvédegészségügyi intézetben eltöltött egy évi gyakorlat kimutatásához köti.» Nálunk tehát az orvosi gyakorlat szabadalmi rendszeren alapul éppen úgy, mint Ausztriában és Franciaországban, s nem szabad ipar, mint a német birodalomban. Ez azt vonja maga után, hogy az állam mintegy kezességet vállal arról, hogy az általa kizárólagosan gyakorlatra jogosított orvosi rend a kellő ismeretekkel valósággal rendelkezik. Erről vizsgálatok útján győződik meg, melyek az orvosképzésre jelentékeny befolyást gyakorolnak. Az 1873. évi szigorlati szabályzat az 1813 óta fennálló rendszert alapjában megváltoztatta : megszüntette a különböző orvosi fokokat s az addig szóbeli vizsgálatok legnagyobb részét gyakorlatiakká tette. De az a körülmény, hogy a tanfolyam alatt egyetlen vizsgálat sem volt kötelező, a tanulóság megrostálását lehetetlenné tette. A tanulás szabadságának ezen mértéke hátrányos következményekkel járt. Éppen a leghanyagabbak s az orvosi pályára legalkalmatlanabbak még a természetrajzi elővizsgálatokat is, annál inkább az úgynevezett előszigor- latot, a tanfolyam végére halasztották s így kellő előképzés nélkül — eredménytelenül töltötték el egyetemi éveiket. Gyakori volt azon eset, hogy tíz félév után derült ki a pályatévesztés olyan időben, amikor a változtatás már késő volt. Akik pedig saját szorgalmukból a tanfolyam alatt a közbeeső vizsgálatokat letették, mindig kénytelenek voltak más tárgyakkal foglalkozni, mint amelyekre be voltak írva. A katonai szolgálat az amúgy is rövid tanulmányi időt még jobban megrövidítette, a szigorlati év pedig hónapokra zsugorodott össze. Számos speciális tárgy, mely az utolsó évtizedben nagy jelentőséget nyert, nem részesült kellő figyelemben. E hiányok, melyek orvosképzésünket valósággal megA szemészet egyetemi oktatása. Orvosi Hetilap. Szemészet. 1900. 3. sz., 1904. 3. sz.