Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)
Előadások - A szemészet egyetemi oktatása (Székfoglaló előadás 1900. szept. 23.)
10 íme szervezetünk V2000 reszenek, a szemnek s betegségeinek jelentősége az orvosi tudományokban! * A szemeszet anyagának ezen megnövekedése s az orvosi tudományok többi ágaival való szerves kapcsolata maga után vonta a szemészet oktatásának átalakulását is. De ez átalakulás nem volt képes a tudomány fejlődésével lépést tartani. Németországban a szemészet oktatását megbénította azon körülmény. Hogy egészen az utolsó időkig mint a sebészet függeléke szerepelt. Akiknek feladata a szemeszet oktatása is volt, azt mondták, hogy a szemtükör rossz szemű embernek való ; s a jó szeműnek nincs reá szüksége. Egyikük kijelentette, hogy a szemtükröt a kezébe sem veszi, mert veszedelmes a kápráztató fényt a beteg szemébe vetíteni. Németország leghíresebb tanárai hallani sem akartak arról, hogy a szemészet egyenrangú tárgy legyen, sőt a porosz képviselőházban a 60-as evekben Virchow is ellene nyilatkozott. Majdnem hihetetlen, hogy Graeje a berlini egyetem legfőbb büszkesége nem volt képes szakmájának rendszeresített tanszéket kivívnia. Ót magát ugyan 1866-ban kinevezték 500 tallér fizetéssel rendes tanárrá, de a klinika a sebész Jüngken kezében maradt. Hogy az oktatásra alkalmas fekvő anyaggal s megfelelő segédszemélyzettel rendelkezzék, évente 5000 tallért költött. Ez Graefe helyzete volt ; képzelhető, hogy milyen lehetett az oktatás ügye a többi német egyetemen. Jakobson valóban joggal adhatta a szemészetnek a porosz egyetemeken való képviseletéről írt brochure- jének «Ein Nothstand im Cultus» címet. Csak Graeje halála után 3 évvel 1873- ban rendszeresítették Königsbergben az első rendes tanszéket s jó ideig tartott, míg valamennyi német egyetem megkapta. A jelenleg érvényes tanulmányi rend szerint az orvosjelölt félévig köteles szemészeti klinikán praktizálni, az államvizsgálaton pedig a censealó előtt egy szembeteget megvizsgál, az eset előzményeit, kórjelzését, jóslatát s a gyógyítás tervét megállapítja, a leletet azonnal jegyzőkönyvbe veszi s ez alapon kórleírást szerkeszt. A beteget a censor felügyelete alatt három napon át gyógyítja s ez alatt más eseteken is igazolnia kell, hogy a szemészetben jártas. Az alkalmazott rendes és rendkívüli tanárokon kívül a magántanárok nagy száma vesz részt az oktatásban. Az által, hogy ezek habilitatiója is az egész tárgyra szól, a hallgató az ismeretszerzésre bő alkalmat talál. Franciaországban 1879-ben nevezték ki a szemészet első rendes tanárát, a stage (kórházi gyakorlat) a szemészetből nem feltétlenül kötelező s még most sem külön vizsgálati tárgy. Nem jobbak e tekintetben a viszonyok Angliában sem. Még legkedvezőbb helyzetet talált tudományunk felvirágzása Ausztriában és Magyarországon, hol a szemészetnek már e szazad elejen külön tanszéké volt. Ezen kivételes állapot Beer-nek köszönhető. Pedig az ő pályája sem volt sima. Amikor Mária Terézia van Swieten ajánlatára a XVIII. század végén Barth-nak megparancsolta, hogy két szemoperateurt képezzen, Beer mellőzé-
