Gärtner Ágoston dr.: A közegészségtan alapvonalai (Budapest, 1896)

A víz - IV. Vízszolgáltatás - C) Ellátás kútvizzel

IV. A vízszolgáltatás.

/b

Ilyen vízmüvet mutat a "9. lapon látható ábra. Mielőtt Berlin vízét a tegeli tóból merítette, akkor vezetékét kutak látták el, melyek közvetlenül a tó partjába voltak ásva; az ábrán ezek i betűvel jelölvék. E kutakat egymással és a szivattyú-teleppel egy szívócső kötötte össze. A kutak vastartalmú vizében beállott tömeges crenothrix-burjánzás miatt ezen vízmüvet utóbb használaton kívül helyezték.

A centrális kutak vizének nagyfokú igénybevétele folytán a talajvíz tükre ezek közelében sülyedni fog. Magas talajvíz-állásnál, kivált még ha a kutak nem elég mélyek is, még a kútfalak vízáthatlan szerkezete mellett is belejuthat a kútba a fölületes és így bakteriumtartalmú talajvíz, annyival inkább kell tehát követelni. hogy a kutak gyanúra okot nem adó területen legyenek ásva és hogy környezetük talaja lisztán tartassák; ha a kút fala nyitott vizen halad át, az utóbbiból baktériumok nyomulhatnak a talajon át a kútvízbe.

A kutak és forrásokra alapított vízműveknél sokszor alkalmazott gyűjtőcsatorna, vagyis lyuggatott csövekből álló- hálózat vagy a baktériummentes talajrétegben vagy a szennyeződéstől biztosan megvédett talajban feküdjék.

29. ábra. Vas, csöves kút d, mely a főszívó esővel a b kamarán át van összekötve ; utóbbiban elzáró csap, víz- és vacuum-mérő van, c ellenőrző nyílás.

yO. ábra.

Kútcsoport szívócsővel összekötve.

:il. ábra. Szívócső; a igen finom rézszövet ; b, erre felforrasztott rézdrótok ; ezek meggátolják azt, hogy a rézszövet szorosan odafeküdjék a c lyuggatott rézcsőhöz ; (l a fölfelé vezető cső, e lát), mely kavicsban áll.