Gärtner Ágoston dr.: A közegészségtan alapvonalai (Budapest, 1896)
A talaj - I. Bomlásfolyamatok a talajban
I. Bomlásfolyamatok a talajban. A talajjal már az ó-korban összefüggésbe hoztak bizonyos betegségeket, sőt a lakások egészséges voltát is a talajtól tették függővé, mert a nyirkos, szennyes, rohadó anyagokkal beivódott talajt az egészségre károsnak tartották. A talajba nagy meny- nyiségben belejutott, rothadásra alkalmas anyag ott bomlik, és végre a legegyszerűbb vegyületekre, szénsavra, vízre, salétromsavra és sókra esik szét. Azelőtt azl hitték, hogy ezen szétesésnél csupán csak szabad oxygénre van szükség; most azonban már tudjuk, hogy élő lények, alsóbbrendű állatok, magasabb és alsóbbrendű növények, s az utóbbiak között mindenek előtt a baktériumok kezdik meg, folytatják és végzik be a szétbontást. A mikrobák száma és elosztódása. Minden talajban találhatunk mikroorgani sinusokat. Számuk a fölszínen és a 10 cm.-ig terjedő rétegben a legnagyobb, a hol is az 1 cm3 talajban több százezer sőt több millióra is rúghat. De a talajban még 1 sőt 2 méter mélységben is igen sok baktérium van: ez alatt azonban egyszerre erősen sülyed a számuk pár százra, illetve pár ezerre, hogy végül rendes körülmények között 3—4 méter mélységben a talaj csiramentessé váljék. Úgy látszik, hogy ezen számbeli viszonyok mindenütt azonosak, a hol a talaj nem volt még fölforgatva. Kimutatásuk. Ha a talaj bakteriumtartalmát meghatározni akarjuk, akkor abból 01—10 cm3-nyi próbát veszünk, és azonnal elkeverjük tenyésztő gelatinával; ezen keverékből most bizonyos részt kiveszünk és friss gelatinába visszük. Az így beoltott gelatinát azután vagy magának a kémlőcsőnek falaira terítjük ki, vagy Petri-féle csészékbe, vagy Koch-féle lemezekre öntjük A talaj.
