Gärtner Ágoston dr.: A közegészségtan alapvonalai (Budapest, 1896)
A talaj - I. Bomlásfolyamatok a talajban
I. Bomlásfolyamatok a talajban. 87 ki; a csirákat így szaporodásra bírjuk, majd a keletkezett colo- niákat megszámláljuk és megvizsgáljuk. Hogy a csupán levegőelzárása mellett tenyésző baktériumokat is szaporíthassuk, az erre alkalmas tenyésztési módozatok valamelyikét alkalmazzuk; az anaerob csirák — úgy látszik — a mélyebb talajrétegekben hiányzanak, míg a felsőbb talajrétegekben nem épen ritkák. A bomlás minősége. A baktériumok a tenyészésükhöz szükséges tápláló anyagot a praeformált szerves anyagokból veszik, melyeket azután megbontanak. Ha oxygén bőséges mennyiségben van jelen, akkor főképen oxydatió folyik le, ha ellenkezőleg oxy- génhiány van, akkor a reduetió lép előtérbe; a talajban a bomlás mindkét faja egymás mellett is lefolyhat. Természetes, hogy a nitrogéntartalmú és a nitrogénmentes anyagok szétesése különböző módon megy végbe, sőt a képződött bomlástermékek is különbözők, a bomló anyag és az azt megbontó baktériumok szerint. A molekula szétesésének már a kezdetén, daczára annak, hogy még az igen magas összetételű vegyítetek is fenállanak, a bomlás végterményei, mint hydrogén, szénsav, kénhydrogén, ammóniák keletkeznek. Wollny kimutatta, hogy a bomlás megszűnik, ha a talajt sterilizáljuk, s ismét megkezdődik, ha belé baktériumokat, juttatunk. Cohn és Hoppe-Seyler azt találták, hogy a szénhydratokat egy amylobakter bontja szét. Úgy látszik, hogy a zsír baktériumok működése nélkül hasad szét glycerinre és zsírsavra; a további bomlásnál azonban már itt is baktériumok szerepelnek. Schlössing és Münz. Müller és mások kimutatták, bogy a talajban végbemenő nitriíicatió baktériumok működésén alapszik, és Winogratzky az illető mikroorganismust tisztára is tenyésztette, szóval ma már biztosak vagyunk a felől, hogy a szerves anyagok mikroorganismusok nélkül nem mineralisálódhatnak. Ezzel már az is meg van mondva, hogy a bomlás csakis a talaj felső, vagyis baktérium-tartalmú rétegében történhetik. Ha annyi szenny jut a talajra, hogy azt a baktériumok és a többi növények földolgozni nem bírják, akkor az lassankint olyan mélységig is eljut, a hol baktériumok már nincsenek. Az ilyen talajt szennyel túltelítettnek nevezzük. A bomlás fokának mulatója. A bomlás nagyságát bizonyos tekintetben, bár igen kevéssé pontosan mutatja a talajlevegő ösz- szetétele. A legfelső vagy a teljesen tiszta talajrétegek levegőjében csak annyi az oxygén, nitrogén és a szénsav, mint a körlevegőben; minél mélyebben haladunk azonban a talajba, annál
