Freud, S. dr.: Pszichoanalizis (Budapest, 1915)
58 láziájából, vágyaiból kell leszármaztatni. Érzelemvilágának azon részét, melyet már nem tud emlékezetébe visszaidézni, a beteg orvosához való viszonylatában éli át újra s csak ez az ,,indulat-áttételes“ újraátélés győzi őt meg ezen öntudatlan nemi gerjedelmek létezéséről és azok hatalmáról. A tünetek, melyek — hogy vegytani hasonlattal éljünk — korábbi (legszélesebb értelemben vett) szerelmi élemények csapadékai, újból csak az áttétel élményének emelkedett hőmérsékében lesznek oldhatóvá és másfajta lelki termékekké átalakíthatóvá. Ennél a reakciónál az orvos, Ferenczi S.1 kitűnő mondása szerint, egy katalitikus fermentum szerepét játsza, mely a folyamat közben felszabaduló indulatokat magához köti. Az indulat tétel tanulmányozása a hipnotikus szuggeszció megértésének is megadja a kulcsát. A hipnózis, melyet eredetileg betegeink tudattalan lelki életének felderítésénél technikai eszközül vettünk igénybe, akkor a gyógyítást támogatta ugyan, de akadályozónak bizonyult a tényállás tudományos megismerésére irányuló törekvésben; a lelki ellentállást egy bizonyos területről elhárította, de ennek határain a gátlást áthághatatlan sánccá tornvosította fel. Egyébiránt ne higyjék, hogy az indulatáttételt, melyről itt, sajnos, csak keveset mondhatok el Önöknek, a lélekelemző befolyása idézi elő. Ember és ember közötti minden viszonylatban s így minden beteg és orvosa között önként jön létre ez a folyamat; ez adja tulajdon- képeni magyarázatát az idegbetegeknél minden más úton elért gyógyító sikereknek is, és annál erősebben érvényesül, minél kevésbbé sejtik létezését. A pszichoanalizis tehát nem teremti az indulattételt, hanem csak leleplezi azt a tudat előtt és felhasználja arra, hogy a lelki folyamatokat az elérni kívánt cél felé terelje. Mielőtt azonban az indulattétel tárgyalását megszakítanám, ki kell emelnem, hogy ez a jelenség nemcsak abból a szempontból jelentőségteljes, hogy a be1 S. Ferenczi. Introjektion und Übertragung. Jahrb. f. psychoanal. u. psychopat. Forschungen, I. 2. 1909.
