Freud, S. dr.: Pszichoanalizis (Budapest, 1915)

57 látni át; ez által megmenekül a neurotikus ember balsor­sától és ezen a kerülő úton visszanyerheti kapcsolatát a realitással.1 Ahol azonban a valóságok világa elleni lázongás mel­lől hiányzik vagy csak tökéletlenül van meg ez az értékes adomány, ott szinte elkerülhetetlen, hogy a libido ugyan­azon az úton, amelyen a fantáziák keletkeztek, visszafej­lődés útján a gyermeki vágyakat újra fel ne élessze s ezzel neurózist ne idézzen elő. A neurózis napjainkban a kolos­torok helyét pótolja, melyekbe szintén oly egyének vonúl- tak vissza, akik az életben csalódtak vagy akik az életre gyöngéknek bizonyúltak. Hadd iktassam ide azt a főeredményt, melyhez az ide­gesek lélekelemző vizsgálata révén jutottunk, t. i., hogy a neurózisoknak nincsen sajátos, csak reájuk jellegző lelki tar­talma, vagyis nincs bennük semmi olyan, ami az egészsé­ges emberből teljesen hiányoznék; avagy, hogy C. G. Jung szavaival éljünk: az idegesek azokba a komplexumokba betegszenek bele, melyekkel mi egészségesek is kiizködünk.. Mennyiségi viszonyoktól, az egymással birkózó erők vi­szonylatától függ, hogy e küzdelem végeredménye egészség, neurózis, vagy ellensúlyozó túlbuzgóság lesz-e. Hölgyeim és uraim! Még hátra van, hogy közöljem Önökkel azon legfontosabb tapasztalatunkat, mely a neu­rózisok nemi mozgató erőire vonatkozó feltevésünket meg­erősíti. Valahány idegbeteget lélekelemzéssel gyógykezelünk, mindegyiknél fellép az úgynevezett indulat-áttétel1 meglepő jelensége, ami abban áll, hogy a beteg orvosával szemben oly mértékben tanúsít gyengéd, de igen gyakran ellensé­geskedéssel kevert érzületet, melynek reális alapja nincs, s amely, mint azt fellépésüknek minden apró rész­lete bizonyítja, a beteg régi és öntudatlanná lett fan­íz. Otto Rank: Der Künstler. H. Heller, Wien 1907. Übertragung. (Fora.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom