Freud, S. dr.: Pszichoanalizis (Budapest, 1915)
57 látni át; ez által megmenekül a neurotikus ember balsorsától és ezen a kerülő úton visszanyerheti kapcsolatát a realitással.1 Ahol azonban a valóságok világa elleni lázongás mellől hiányzik vagy csak tökéletlenül van meg ez az értékes adomány, ott szinte elkerülhetetlen, hogy a libido ugyanazon az úton, amelyen a fantáziák keletkeztek, visszafejlődés útján a gyermeki vágyakat újra fel ne élessze s ezzel neurózist ne idézzen elő. A neurózis napjainkban a kolostorok helyét pótolja, melyekbe szintén oly egyének vonúl- tak vissza, akik az életben csalódtak vagy akik az életre gyöngéknek bizonyúltak. Hadd iktassam ide azt a főeredményt, melyhez az idegesek lélekelemző vizsgálata révén jutottunk, t. i., hogy a neurózisoknak nincsen sajátos, csak reájuk jellegző lelki tartalma, vagyis nincs bennük semmi olyan, ami az egészséges emberből teljesen hiányoznék; avagy, hogy C. G. Jung szavaival éljünk: az idegesek azokba a komplexumokba betegszenek bele, melyekkel mi egészségesek is kiizködünk.. Mennyiségi viszonyoktól, az egymással birkózó erők viszonylatától függ, hogy e küzdelem végeredménye egészség, neurózis, vagy ellensúlyozó túlbuzgóság lesz-e. Hölgyeim és uraim! Még hátra van, hogy közöljem Önökkel azon legfontosabb tapasztalatunkat, mely a neurózisok nemi mozgató erőire vonatkozó feltevésünket megerősíti. Valahány idegbeteget lélekelemzéssel gyógykezelünk, mindegyiknél fellép az úgynevezett indulat-áttétel1 meglepő jelensége, ami abban áll, hogy a beteg orvosával szemben oly mértékben tanúsít gyengéd, de igen gyakran ellenségeskedéssel kevert érzületet, melynek reális alapja nincs, s amely, mint azt fellépésüknek minden apró részlete bizonyítja, a beteg régi és öntudatlanná lett faníz. Otto Rank: Der Künstler. H. Heller, Wien 1907. Übertragung. (Fora.)
