Freud, S. dr.: Pszichoanalizis (Budapest, 1915)

lési nyereséget is hoz, visszafejlődés (regresszió) útján történik; a nemi élet visszatér fejlődésének egy régebbi, olyan rétegéhez, mely annakidején nem volt híjával a kielégülésnek. Ez a regresszió látszólag kettős: időbeli, amennyiben a libido, az erotikus igény, korábbi időben átélt fejlődési fokokhoz tér vissza és formai, amennyiben ezen szükséglet megnyilatkozásánál az eredeti és kezdetleges lelki kifejezés- módok alkalmazódnak. De a regresszió mindkét formája közös cél, a gyermekkor felé irányúi és egy pontban találkozik, amennyiben a nemi életnek infantilis állapotát eleveníti meg.

Minél mélyebben behatolnak majd az ideges megbetegedések kór-oktanába, annál tisztábban fogják látni az ösz- szefüggést a neurózisok, és az ember lelki életének egyéb, akár legértékesebb alkotásai között is. Eszükbe fog jutni, hogy minket, akikkel szemben a művelődés oly nagy igényeket támaszt s akikre a belső elfojtások oly erővel nehezednek, a valóság általában nem elégít ki s ezért képzeletvilágot építünk fel, melyben jól esik a realitás hiányait vágyteljesítő képekkel fedni be. Ezek a fantáziák igen sokat visszatükröztetnek az egyes egyéniség alkati mivoltából, de a való élet elfojtott gerjedelmeiből is. Erélyes és sikerdús az az ember, akinek sikerül munkásságával vágy- fantáziáit megvalósítani. Akinek ez, a külvilág ellentállása vagy saját gyengesége miatt nem sikerül, az elfordul a realitástól, az ilyen egyén az őt jobban kielégítő képzeletvilágba vonói vissza, melynek tartalmát aztán, megbetegedés esetén, tünetekké formálja át. Bizonyos kedvező feltételek mellett van azonban egy lehetőség arra, hogy ezektől a képzelődésektől egy más úton visszatérjen a realitáshoz, ahelyett, hogy az infantilis rétegbe való visszafejlődés útján attól tartósan elidegenedjék. Ha valaki, aki a realitással összeütközésbe jutott, meg van áldva a lélektanilag még talányos művészi tehetséggel, akkor módjában áll képzelődéseit tünetek helyett művészi alkotásokká változ-