Freud, S. dr.: Pszichoanalizis (Budapest, 1915)
45 lis rázkódásokra vezeti vissza. De ezt a megkülönböztetést egy más körülmény fosztja meg jelentőségétől. Ugyanis az az analitikai munka, amely valamely kóreset alapos felderítéséhez és teljes meggyógyításához szükséges, egyetlenegy esetben sem szorítkozik a megbetegedés idejének élményeire, hanem minden egyes esetben visszanyúlik a beteg serdülő korára és korai gyermekségére is, s csak ott akad azokra a benyomásokra és eseményekre, amelyek a későbbi megbetegedésnek irányt szabtak. Csak a gyermekkori élemények adják meg a magyarázatát a későbbi rázkódásokkal szemben tanúsított érzékenységnek is s csak, ha ezeket a rendszerint elfelejtett emléknyomokat is felderíthetjük és tudatossá tesszük, csak akkor tudunk a kórtünettel megbirkózni. És itt ugyanahhoz az eredményhez jutunk, mint az álom vizsgálatánál; itt is a gyermekkor elpusztíthatatlan, elfojtott vágyrezdülései szolgáltatták a tünet kialakulásához szükséges erőt; nélkülük a későbbi rázkódások utáni ellenhatások normálisan zajlottak volna le. A gyermekkor ezen hatalmas vágyteljesülési törekvéseit általában szexuális természetűeknek mondhatjuk. De most már azután igazán nem kétkedem benne, hogy csodálkozást keltettem Önökben. Hogyan? Hát van egyáltalán gyermeki szexualitás? — fogják Önök kérdezni. És vájjon a gyermekkor az életnek nem azon szaka-e, melyet a szexualitás hiánya jellemez? Nem, uraim, ez kétségkívül nincs úgy; a szexualitás nem bújik be a pubertás idején a gyermekbe olyan hirtelen, mint az evangéliumi ördög a sertésekbe. A gyermeknek megvannak a nemi ösztönei és ténykedései kezdettől fogva; magával hozza azokat a világra s ezekből alakúi ki, nagyon jelentőségteljes, fokozatokban dús fejlődés közben, a felnőttek úgynevezett normális nemi élete. A véletlen kedvezése folytán épen az Önök sorai közül hivatkozhatom egy tanúra, ki állításaim mellett fog vallani. Egy dolgozatot mutatok íme Önöknek, dr. Sanford Bell tol-