Freud, S. dr.: Pszichoanalizis (Budapest, 1915)
46 Iából, melyet az „American Journal of Psychology“ 1902-ben tett közzé. A szerző a Clark University collegiumának tagja, ugyanazon egyetemé, melynek falai közt most összegyűltünk. A dolgozatban, melynek címe „A preliminary study on the emotion of love between the sexes“1, s amely három évvel az én „Drei Abhandlungen zur Sexualtheorie“ című munkám előtt jelent meg, a szerző ugyanazt mondja, amit ép az imént mondtam én Önöknek: The emotion of sex love .... does not make its appearance for the first time at the period of adolescence, as has been thought.2 A szerző, mint mi európaiak mondanék, amerikaiasan dolgozott; 15 év folyamán nem kevesebb, mint 2500 pozitiv megfigyelést gyűjtött össze, ezek közül 800 a maga észlelése volt. Azokról a jelekről, melyekben ez a szerelmesség megnyilatkozik, így ír: The unprejudiced mind in observing these manifestations in hundreds of couples of children cannot escape referring them to sex origin. The most exacting mind is satisfied when to these observations are added the confessions of those who have, as children, experienced the emotion to a marked degree of intensity, and whose memories of childhood are relatively distinct.3 De még jobban meg fognak lepődni Önök közül azok, kik nem akarnak hinni az infantilis nemi élet létezésében, ha azt kell hallaniok, hogy ezek között a korán szerelmes gyerekek között, nem is kevesen, csak három, négy, vagy öt évesek voltak. Nem csodálkoznék rajta, ha honfitársuk ezen megfigyelései Önök között több hitelre találnának, mint az enyéim. Nekem magamnak nemrég szerencsésen sikerült egy szorongásban szenvedő öt éves fiúcska analíziséből, melyet 1 Előzetes közlemény a nemek közti szerelmi terjedelemről. (Ford.1 2 A nemi szerelem terjedelme nem az ifjúkor időszakában mutatkozik először, mint eddit hitték. (Ford.) 3 Az elfogulatlan elme, ha e megnyilatkozásokat a gyermekpárak százainál fityeli met, nem térhet ki az elől. hogy ezeket nemi eredetűek- nek tartsa. A legkritikusabb elmét is kielégíti ez a feltevés, ha e megfigyelések mellett tekintetbe veszi azoknak a vallomásait is, kik gyerekkorukban e ter jedelmet jelentékeny mértékben tapasztalták önmagukon s kiknek gyermekkori emlékképei aránylag élesek. (Ford.)
