Freud, S. dr.: Pszichoanalizis (Budapest, 1915)
44 tani még el ezt az álláspontot; de kénytelen voltam e véleményt megalkotni, amint tapasztalataim számban gyarapodtak és a dologba mélyebben behatoltak. Uraim! Az Önök soraiban helyet foglalnak néhányan legbensőbb barátaim és követőim közül, kik elkísértek utamon ide Wor- cesterbe. Kérdezősködjenek náluk és azt fogják hallani, hogy a szexuális átiológia mértékadó jelentőségéről szóló állítást eleinte mindannyian teljes hitetlenséggel fogadták, míg saját analitikai fáradozásuk közben nem kényszerűitek e felfogást magukévá tenni. A betegek viselkedése nem igen kedvez annak, hogy a szóban forgó állítás igazságáról könnyűszerrel meggyőződhessünk. Ahelyett, hogy készségesen tárnák elénk felvilágosításaikat nemi életükről, minden lehető módon rejtegetni igyekeznek azt. Az emberek egyáltalán nem őszinték nemi dolgokban. Nem mutatják meg nemi életüket a maga valóságában, hanem hazugságokból szőtt, vastag lepellel takarják azt be, mintha zord volna, az időjárás a szexualitás világában. És ebben igazuk is van, a mi kulturvilágunk- ban nem kedvez a napsugár és a szabad levegő a nemi ténykedésnek; voltaképen senki közülünk nem leplezheti le egyetlen embertársa előtt sem teljes szerelmi életét. Csak mikor rájöttek pácienseink arra, hogy az Önök gyógykezelésében igazán meg van engedve az otthonos kényelem, csak akkor vetik le azt a hazugságleplet, s csak akkor jutnak majd Önök is abba a helyzetbe, hogy erről a vitás kérdésünkről véleményt alkothassanak. Sajnos, az orvosok sincsenek kivéve az alól a szabály alól, hogy a szexuális élet kérdéseiben az ember személyes szempontból foglal állást és közülük is sokan rabjai az álszemérem és kéjsóvárgás azon keverékének, mely szexuális téren a legtöbb ,,kulturember“ viselkedését dominálja. Most pedig hadd folytassam tapasztalataink közlését. A pszichoanalitikus kutatás az esetek egy másik csoportjában a tüneteket valóban nem szexuális okokra, hanem baná
