Freud, S. dr.: Pszichoanalizis (Budapest, 1915)
23 neveztem el s annak bizonyítékát a tagadhatatlanul fenforgó ellentállásbcin leltem. Felmerülhetett azonban az a kérdés: melyek az elfojtás mozgató erői és mily feltételek közt váltódik ki ez a mechanizmus, amelyben így a hisztériára jellegzetes kórokozó erőszerkezetet1 ismertünk fel. A kathartikus gyógyításnál megismert kórokozó élmények összehasonlító vizsgálata megadta erre is a feleletet. Mindezekben az éleményekben arról volt szó, hogy oly vágy-gerjedelem keletkezett, mely éles ellentétben állott az egyén egyébkénéi vágyaival és összeférhetetlennek bizonyúlt az egyéniség erkölcsi, esztétikai és személyes igényeivel. Rövid küzdelem után a belső harc azzal végződött, hogy az a képzet, mely a tudattól elfogadhatatlan kívánságot képviselte, áldozatául esett az elfojtásnak. az összes hozzá kapcsolódó emlékekkel együtt kiszo- ríttatott a tudatból és elfelejtődött. Az elfojtás indító oka tehát az illető képzetnek a beteg cn-jével való összeférhetetlensége volt; az egyén erkölcsi és egyéb követelményei voltak az elfojtásnál működő erők. Akár elösmeri a tudat az összeférhetetlen vágvrezdülést, akár folytatódik a belső küzdelem: mindkét esetben nagyon kellemetlen érzések keletkeztek volna; és így az a lelki személyiség egyik védőberendezésének bizonyult. Sok esetem közül csak egyetlenegyet akarok Önöknek elbeszélni, amelyből az elfojtás feltételei és annak haszna elég világosan kitűnnek. Igaz, hogy még ezt az egy kór- rajzot is kénytelen vagyok a cél kedvéért m'egkurtitani és sok lényeges körülményét hallgatással mellőzni. Egy fiatal leány eltemette szeretett atyját, kinek ápolásában közreműködött; a helyzet tehát ugyanaz, mint Breuer nőbetegénél. Nem sokkal azután férjhez ment a testvemén je s a leány különös rokonszenvébe fogadta az új sógort, amely érzése könnyen rejtőzhetett a rokoni gyöngédség leple alá. Csak1 Mechanismus. (Ford.)
