Freud, S. dr.: Pszichoanalizis (Budapest, 1915)
17 okozó eseményekről s ezek összefüggéséről a kórtünetekkel; özeket az eseményeket a beteg elfelejtette, vagy legalább is széttépte köztük a kórokozati összefüggés fonalát. Hipnózisba ejtvén őt, meglehetősen nehéz munka árán sikerült azokat a jeleneteket emlékezetébe visszaidézni és ez a visszaemlékezési munka szüntette meg a tüneteket. Nagy zavarban volna az ember, hogyan értelmezze ezt a tényt, hia a hipnotizmus terén tett tapasztalatok és kísérletek nem mutatták volna meg a megértésihez vezető utat. A hipnotikus jelenségek tanulmányozása óta megbarátkoztunk azzal az eleinte különösnek tetsző felfogással, hogy egy és ugyanazon emberben több lelki csoportosúlás is lehetséges, melyek egymástól meglehetősen függetlenek maradhatnak, egymás felől „mit sem tudnak“ és a tudatot felváltva ragadják magukhoz. Ilyenfajta esetek, amelyeket „double conscience“ névvel jelölnek, alkalmilag önként is kifejlődnek és így észlelhetők. Ha a személyiség ilyen kettéhasadásánál a tudat állandóan a lelki állapotok egyikéhez tapad, úgy ezt az állapotot tudatos lelki állapotnak, a tőle lehasadt lelki állapotot pedig tudattalannak nevezik.1 Az úgynevezett posthipno- tikus sugalmazás ösmert jelensége, amelynél a hipnózisban adott utasítás később, a rendes lelki állapot közben, parancsoló módon érvényesül, kitűnő példa arra, mikép befolyásolhatja a tudattalan a tudatos lelki világot, melynek a tudattalan parancsról sejtelme sincs, és ezen minta szerint tényleg lehetséges is a hisztériánál szerzett tapasztalatok között eligazodni. Breuer azt a megoldást választotta, hogy a hisztériás tünetek ilyen különös lelki állapotok közben létesültek, melyeket ő hipnoidok-nak nevezett el. Azok az izgalmak, melyek ily hipnoid állapotban találják a lelkűidet, könnyen válnak kórokozóvá, mert ilyen állapotban 1 A német „unbewusst" jelzőt a tudattalan vagy tudat nélküli szavakkal kellett fordítani, miután az öntudatlannak németül bewusstlos felel meg. Pszichoanalízis. 2
