Freud, S. dr.: Pszichoanalizis (Budapest, 1915)
18 i.i r : « nincsenek adva az izgalmi folyamatok rendes lefutásának feltételei. így azután az izgalmi folyamatból szokatlan lelki képződmény, t. i. szimptoma alakúi ki, ez pedig idegen test gyanánt ékelődik be a normális állapotba, amelyből viszont a hipnoid kórokozó helyzet emlékének tudata hiányzik. Nincs tünet amnesia, emlékezeti hiány nélkül, s ezen hiány pótlása egyértelmű azon feltételek megszüntetésével, amelyeknek a tünet keletkezését köszönheti. Tartok tőle, hogy előadásomnak ez a része nem volt valami nagyon világos. De legyenek elnézők, hiszen újszerű és nehéz gondolatmenetről van itt szó, amelyet talán nem is lehet sokkal érthetőbben közölni, ami viszont azt bizonyítja, hogy megösmerésünk még nem hatolt nagyon a dolog mélyébe. Egyébiránt a Breuer alkotta „hipnoid“ elmélet gátlónak és feleslegesnek bizonyúlt, úgy, hogy azt a mai pszichoanalízis mellőzi. A továbbiak folyamán, legalább vázlatosan, meg fogják hallani, mily hatásokat és folyamatokat sikerült felfedezni a mögött a korlátozás mögött, amelyet Breuer emelt, mikor a hipnoid állapotok elméletéi felállította. Igazat kellene Önöknek adnom akkor is, ha azt a benyomást szerezték volna, hogy a Breuer kutatásai csak igen tökéletlen elméletet és ki nem elégítő felvilágosításokat adhatnak a megfigyelt jelenségekről; de tökéletes elméletek nem hullnak az égből és még sokkal jogosabb volna bizalmatlanságuk az olyan valakivel szemben, aki már kutatásai kezdetén hiánytalan és kikerekített elmélettel hozakodnék elő. Az ilyen elméletről bizonyára kiderülne, hogy az csak alkotója okoskodásának a terméke, nem pedig a valóság előítélettől mentes kutatásának gyümölcse.
