Freud, S. dr.: Pszichoanalizis (Budapest, 1915)
16 beleg egyes jelenetekre a/ orvosnál, ha ez a visszaemlékezés valamely okból indulalkilörés nélkül következett be; ilyenkor a hatás elmaradt. Ezek szerint a megbetegedésnél, csak úgy, mint a gyógyulásnál ezen indulatoknak a sorsa volt az irányadó, az indulatok pedig úgyszólván, eltolható mennyiségek módjára viselkedtek. Elkerülhetetlennek látszott ezek után az a feltevés, hogy a betegség azért jött létre, mert a kórokozó helyzetekben képződött indulatok természetszerű lefolyásának útja el volt zárva, és hogy a betegség lényege abban állott, hogy aztán azok a „bennrekedt“ indulatok rendellenes munka végzésére leltek felhasználva. Egyrészt a lelki életnek állandó megterhelletése és folytonos lelki izgalmak forrása lett belőlük, másrészt pedig szokatlan testi beidegzésekké és gátlásokká alakultak át, vagyis a kóreset testi tüneteit hozták létre. Ezt az utóbbi folyamatot „hisztériás konverzió“-nak neveztük el. Lelki izgalmaink egy része amúgy is, természetszerűen, a testi beidegzés útjára terelődik és ebből lesz az, amit a „kedély- mozgalmak kifejeződésének“ nevezünk. Nos, a hisztériás konverzió csak túlságba viszi az indulattelt lelki folyamat lezajlásának ezt a részét, vagyis sokkal hevesebb és új útakra terelt kifejezését jelenti a kedélymozgalomnak. Ha egy folyam ágya két csatornába ágazik szét, azonnal megtelik az egyik, mihelyt a másikban a víz folyása akadályba ütközik. Mint látják, azon az úton vagyunk, amely a hisztériának tisztán lélektani elmélete felé vezet, amelyen tehát indulati folyamatoknak juttatjuk a vezérlő szerepet. Brener-nek egy másik megfigyelése azonban arra késztetett minket, hogy a beteges lelki történés jellemzésénél a tudati állapotnak tulajdonítsunk nagy jelentőséget. Breuer betegén, normális állapottól eltekintve, többféle változata volt észlelhető a lelkiállapotnak: az önkívület, zavartiság, jellemváltozás állapotai. Normális állapotában mit sem tudott a kór-
