Walla, Francisco: De asphyxia (Pest, 1840)
) 23 C lehellésre alkalmatlanok, vagy azért mivel ártalmas hatásukat egyenesen az életmúségre, idegrendszerre, még pedig mielőtt a1 visszeres vér a’test’ minden részeit elkábithatá, gyakorolják. Az első esetben légnemtől nemlegesen, a’másodikban igenlegesen okoztatott tetszhalálnak neveztetik. Ezen renddel számitandom elő a’ légnemek által okoz- tatott tetszhalál' fajait. a) Légnemek által nemlegesen okoztatott tetszhalálról. Ide tartoznak a’ tetszhalál’ azon fajai, mel- lyek lehellésre alkalmatlan lég1 beszivása által támadnak, de ollyképen, hogy a1 halált, mivel a* beszivott lég az életmúségre nem egyenesen halálos hatást, vagy legalább nem ollyat, melly as életet általában eloltja, gyakorol, csupán csak a* lehellés1 megszűnése, ’s igy a1 visszeres vérnek literessé át nem változása által idézik elő. A5 tetszhalál’ e’ faját hat légnem okozza u. m. fojtó, szénsav, gyűlő , alfojtó savitat, széngyullat, szénsavitat-lég. E' légnemek közöl némellyek — az utóbbiak — egyenesen kártékony befolyással hatnak az életmúségre, mi által azonban — ismétlem — halál nem okoztatik, mert ez itt is, mint minden tetszhalálnál, csak a’ visszeres vérnek literessé át nem változása által történik. A’ fojtólég okozta tetszhalálról. Ha mindenfelől jól elzárt téren vegytani folyamat által a’ levegő savitójától megfosztatik , akkor csak a1 fojtó marad hátra, mellyet belehelvén az állat, egy pár perez múlva tetszhalálosan
