Walla, Francisco: De asphyxia (Pest, 1840)
) 15 ( gára, az ezzel megjelenő tüneményekre, és a’ holttest’ állapotjára — több közép fokok létezhetnek. — Engedetem az eltérésért: általában egy holttestben a’ tüdők’ állapotjárói lehet következtetni a1 ha* Iái’ környülményeire; a’ vérnek mennyisége ’s súlya tudatja velünk: váljon a’ három fő életművek közül a’ tüdők holtak-é el először, következőleg ezeknek vérkeringésük akadályoztaték-é legelőször, és a’ küzdés ezután sokáig tartott-é ? A’ betegségekben többnyire a’ tüdők, és az agy gyengülnek legelőször; az utóbbi esetben a1 tünemények ugyan azok, mert azon hatás, mellyet az akadályozott idegrendszer’ befolyása okoz, először a’ tüdőkön vehető észre. A’ haldoklás szinte hasonlít a’lépcsőnként kifejló tetszhalálhoz, és többnyire az élet tetszhalállal végződik A’ tetszhalálnál tehát azért lép be a’ halál, mivel a’ test’ részei üteresvér helyett visszeressel bővelkednek. Most az a’ kérdés: mikép muukál a’ visszeresvér közvetlenül ’s kábitó tulajdonsága által okozza-é a’ halált; vagy ez csupán nemlegesen történik, éltető tulajdonokkal nem bírván ? Bichat az elsőhöz hajlandó. O több lettdolgokból vélé erősíthetni az üteresvér’ éltető, ’s a’ visszeresnek közvetlenül kábitó tulajdonságát; előszámitja azon különbséget, inelly a’ gyuladástől szármozott ve- resség, a’ fenétől okozott kékülés, és a’ sülyfol- tok közt vehető észre; azon különbséget, melly a1 tág, erős lehellőmüvekkel biró egyén pirossága, és a1 keskeny gyenge mellűnek sápadtsága közt találtatik $ azon arányt, melly a’ lehellőmüvek kifejlődése , és az izomerő foka közt létez; azon valóságot, hogy az ifjúkorban az iitér-, az aggkorban a’ visszérrendszer uralkodik, ’s több effélét. Ennek erősítése végett Richat egy állat’ agyába
