Walla, Francisco: De asphyxia (Pest, 1840)
) 16 ( visszeresvért’gyengén lövelt, ez tetszhalálba esett; ugyan azon föltételek alatt, és a’ legnagyobb figyelemmel — nehogy az agyban a’ vérkeringés megváltoztassék — üteresvért lövelt belé süker nélkül. Bichat ’észképe ezen részét nem merem egészen tagadni, de helybe se hagyhatom: hanem a’ többire nézve mégis leginkább simul az igazsághoz, és innen azt állítom: hogy a' balál a’ tetszhalálnál nem a’ szívtől ered, 's terjed a’ többi részekre —a’ mit ez előtt — maga Goodwin is — vélték ; hanem, hogy a’ halál minden részekben egyszerre— a’ mint t. i. a’ visszeresvér ezeket keresztül hatja — kezdődik; és hogy a’ szívnek működése csak a’ többi életművek’ működésének megszűntekor szűnik meg, midőn ennek térimbele szintúgy mint minden más életművé visszeres-vérrel megtöltetik, és hogy a’ még jó darab ideig működő szív visszeresvért közölvén minden részekkel a' halált? inkább elősegíti. Feljebb emlitém hogy a’ tetszhalálban a‘ különbféle működések1 háborirása, és tökéletes akadályoztatása lépcsőnként jelennek meg; ennek oka az életművek1 egyenetlen fogékonysága, mellynélfogva né- mellyek közülök a1 véreresvérnek halálos hatását gyorsabban fogadják be. Hogy az agy legelőször bántatik, az igen világos, mivet a’ működések közül az érzésiek szakasztatnak legelőször félbe. Az első kellemetlen érzet ezen életműben jelenti magát, és legtartósabb, mit az agy1 egyéb bántalmai is bizonyítanak, mellyeket gyakran tetszhalál követ, és mellyek ámbár huzamosak, de azért nem mindig halálosak. Innen következik: hogy minden tetszhalálnál a1 visszpresvér általi ártalmas érintéshez csatlakozik még más szinte halálos ok t. i. az agy1 befolyásának megszűnése* Minthogy pedig minden
