Förster Ágoston: A kórboncztan tankönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 10. (Pest, 1869)
Átalános kórboncztan
Tömlősdagok. 59 hosszú hajjal sűrűn el vannak látva. Végre néha az ily tömlők falaiban csontok és fogak is képződnek. (L. f.) A tartalom a kész tömlő falazatának terménye, levált hám, zsír a fadgyú- és veri- tékmirigyékből, zsír, a_zsíros átváltozás folytán tönkrement sejtekből; az majd rendezetlen, pépszerü sárgásfehér tömeget, majd réteges tömegeket képez egészen lágy összeállással vagy melyek a köröny felé keményebbek és számszerűek lesznek. A falhoz legközelebb fekvő sejtek jól ki vannak képezve és magvakkal ellátva, a többiek sejttermészetöket elvesztik, szarupikkelyekké lesznek, kis és legkisebb töredékekbe esnek szét vagy zsíros átváltozás által tönkre mennek. Gyakran a sejtek nagyon vékonyak és áttetszők, annyira össze vannak zsúfolva, hogy egymásba folyó körrajzaik csinos, soklapú hálózat alkatát mutatják (II. 10.); néha a sejtek közé apró zsírgolyócskák rakódnak és azok jelelik a látszatos hurkok körrajzát, végre nem ritkán maga a pikkelykék bennéke is zsíros, ez által azok élénk fényt kapnak, néha ezen tömegekhez számos epefadgyanyjegeczek vannak vegyülve. A tartalom durva mivolta szerint következő formák különböztethetők meg: a) Kásadagos tömlők (athoromatöse Cysten), a tartalom darapépszerü, ezen tömlők leginkább a bőrben találtatnak, b) Epefadgyúdagtömlők (Cholesteatom-Cysten), a bennék fehér, kívülről fadgyany- vagy gyöngyházszeriileg fénylő tömegből áll, mely fény egyedül a szabályosan rétegezett, finom magnélküli szarupikkelykék által hozatik létre (II. 10.). c) Hájtömlők (Fettcysten), a tartalom sárga írósvajszerü, többnyire hajjal vegyes tömegből áll s nagy mennyiségű fadgyú által, a tömlő fadgyumirigyeiből jellemeztetik. d) Olajtömlők (Oelcysten), a tartalom olajos folyadékból áll, melyben csak kevés fadgyúsejt és hám úszkál; az olaj szinte fadgyúmirigyek terménye. A tömlősdag számra nézve egy vagy több vagy összetett. Majd csak egy tömlőt találunk egy egyénnél, majd többet különböző helyeken, majd sokat egy helyen. Utóbbi esetben kisebb nagyobb tömegek támadnak, melyek tömlők gomolyából állanak s összetett tömlőknek vagy tömlődékeknek (Cy- stoide) neveztetnek; ezek vagy csak oly helyiségekben jönnek elő, hol a már meglevő üregek száma, melyeknek kitágulásából származnak tetemes, vagy önálló többszörös újonképzés által jönnek létre. A kész tömlősdag következő további fejlődési folyamatokat mutat :
