Förster Ágoston: A kórboncztan tankönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 10. (Pest, 1869)
Átalános kórboncztan
A csontszövet újképlete. 45 szegletesek, fényesek lesznek, végre hasonnemű tömeggé fdynak össze. Ha kész csont erős savakkal kezeltetik, a sók eltűrnek s az alapanyag és sejtek visszamaradnak, melyek akkor töblnyire hasonnemű. vagy gyengén rostozott kötszövet külemét veszk föl. Mig a tulajdonképi csontanyag a leírt módon képződik, a köt- szövetsejtek egy másik része az edények és velőszövet képesére liasználtatik föl. Utóbbi eleinte fiatal orsóidomú vagy gömbdyeg sejtekből áll, melyekből részint egyszerű köt-, részint zsirssövet jő létre; az edények eleinte hajszáledények jellegével bírnak s mindég a már létező edényekkel összefüggésben jönnek elő. Porczszövetből csontszövel az első csontosodásának tárgyalásánál fönn előadott módon fejlődik ki; a por ez szövetnek ciont- szövetté való közvetlen átváltozása által képzett csontszövet mindég kis térre van korlátolva és tökéletlen, mivel avval semmi edény és velőür nem képződik; ha azonban a porezsejtek oszlása és szaporodása folytán fiatal sejtek ivadékgócza jön létre, annak csak egy része használtatik föl csontsejtek képzésére, míg a másikból edények, köt- és zsírszövet s igy növésre képes csont képződik. Az ujonképzett csontnak növése mindég azon kötszövetből indul ki, mely őtet környezi s közeit kitölti, mennyiben abból új csontanyag képződik, mely rétegenként csatlakozik a már meglevő csonthoz. A csontnak növése magából, sejtjeinek és alapanyagának szaporodása által nem jön elő. Az ujonképzett csont mindazon változásokra képes, melyek rendes csontoknál előjönnek : környileg nőlhet, megkeményedhet, sorvadás által ellágyulhat, likacsossá válhat, sőt el is sorvadhat, lob, szú, üszők stb. által elváltozhat. A csontszövet újképlete találta tik: 1) leggyakrabban magokon a rendes csontokon, mint csonttúltengés (Hyperostose), csont- keményedés (Selerose), csontdag (Knochengeschwulst, Osteom) : csontsarj (Osteophyt) és csontkinövés (Exostose), mint újratermő- dés töréseknél, sebeknél, csonkolások, csonkítások, üszkösödésnél (1. csontbetegségek); 2) mint csontosodása az inaknak, szalagoknak, rostos hártyáknak, továbbá a porezoknak : gége, bordák; 3) mint csontosodása az újonképzett köt- és porezszevetnek rostos keményedésekben, rostdagokban, porezdagokban. A rák és husu- lék rostváza, tömlőfalak stb.; 4) mint önálló csontképződés a szervek kötszövetében, de kiválólag a tömlődékes dagok szövezetében, különösen a petefészekében.
