Förster Ágoston: A kórboncztan tankönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 10. (Pest, 1869)
Átalános kórboncztan
Kóros újképletek. 31 nyédátváltozás.) Egyébiránt a másod hártyáknak a sejtek körüli kiválasztása nem csupán egyes sejteknél vagy magvaknál látszik előjönni, hanem némely észleletek szólnak a mellett, hogy a sejteknek egész halmaza is, mely oszlás által képződött, utólag egy anyagot választ ki maga körül, mely hártyává szilárdul. Úgy látszik, hasonló történhet a sejtben képződött magvak halmaza körül is. Minden eddig felhozott másodlagos hólyagok, hártyák vagy tokok majd nagyon finomak, majd vastagabbak, és úgy látszik, hogy némely esetekben a rendes mirigyhólyagcsák hasonnemü hártyáinak tulajdonságait egészen felvehetik. (L. rákulék és mirigyújképlet.) Egyébiránt lehetetlen elhatározni, hogy akkor, midőn egy vagy több sejtet hártyával körülvéve látunk, belgya- rapodás által vagy szabadon képzett és másodlag egy hártyával körülvett sejttel van-e dolgunk, midőn csak a tapasztalás dönthet a hártyák fejlődési módja felett. Továbbá néha nagyon nehéz elhatározni, vájjon a szorosan összezsúfolt sejtek halmaza közös hártyával körül van-e véve vagy nincs, és ezen pontnak értelmezésében nem lehetünk eléggé vigyázok. Magvak (Kerne) mindég csak a már meglevők oszlása által jönnek létre; azok képzése elemitestecsekből, melyek lassanként megnagyobbodnak vagy összegomolyodnak és azután lesznek magvakká, nem jön elő; ép oly kevéssé találkozunk sejtképződéssel az ily szabad vagy csupasz magvak körül. Az oszlás által létrejött sejtek vagy magvak kisebb vagy nagyobb száma képezi tehát minden újképletnek alapját. Miként fejlődik ebből utóbbi a képződés teljes fokára, az egyes fajoknál nem fogjuk látni. Az újképlet fajának meghatározásánál csak a boncz- és szövettani álláspontnak szabad irányadónak lenni. Az újképletek egyszerű formáinál semmi nehézséggel sincs összekötve az újon- képzett szövet jellegének meghatározása; nagyobb nehézséget okoz a dagok beosztása, mivel azoknak gyakran nagyon bonyolult alkatuk van és meghatározásukhoz egész fejlődési történetük ismerete szükséges, különben azon veszélynek tesszük ki magunkat, hogy a dag jellegét annak csak egy átmeneti szakából határozzuk meg. A dagok nagy száma az élettani szövetek bujálkodó felhalmozódásából áll, azoknál a név mindjárt az összetételt is jelenti; ide tartoznak : a kötszövetdag (Bindegewebsgeschwulst, Fibroma), porczdag (Knorpelgeschwulst, Chondroma, Euchondiu*
