Förster Ágoston: A kórboncztan tankönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 10. (Pest, 1869)
Átalános kórboncztan
30 Kóros újképletek. körül. Utóbbi esetben azután a sejt egy második hártyától vagy toktól vétetik körül, mely majd tinóm, majd vastag és kétszeres körrajzot mutat. (I. 5. a. 6.) Ezen folyamat egészen rendesen elűjön a porczsejteknél, azután leggyakrabban a mederszerü rakuléknak (Alveolarcancroid) ritkábban a közönséges rák és rákuléknak sejtjeiben. A hártyáknak ily kiválasztása néha többször ismétlődik s akkor egyik hártya a másikba van betokozva (I. 6). A sejtekben a magvak is bírnak oly sajátsággal, hogy anyagot és hártyákat választanak ki; néha a magvak körül keskeny vagy széles szegélye találtatik egy világos, a többi sejttartalomtól lényegesen különböző anyagnak (I. 8. b), más esetekben ezen világos hasonnemü anyag finom vagy vastagabb hártyától vétetik körül, úgy hogy a mag egy világos tartalmú hólyagban foglaltatik, mely ismét a sejt bennékétől és annak hártyájától van kerítve (I. 8. c.). A tokkal körülvett sejtek is választhatnak ki ily világos anyagot maguk körül; akkor a sejt világos golyótól van körülvéve és ez ismét a toktól (I. 8. f.). Úgy az ilyen, világos hólyaggal körülvett magvak, mint a sejtek is szaporodhatnak oszlás által; a hólyagok ekkor a magvak vagy sejtek egész ivadékát tartalmazzák (I. 1. a. 8. e.). Ily képletek a felhozottól eltérő értelmezést is nyerhetnek, mennyiben a tokok egy vagy sok sejttel anyasejteknek vagy a tokok az elsőd sejt hártyájának, melyben a többi sejtek újonnan képződtek és sejtekben levő tokoknak nyilváníttatnak magivadékkal, ivadékhézagok számára (Virchow), melyek bennékében a magvak elsődleg újonképződtek. Utóbbi értelmezés nagyon természetes, mivel a sejtekben nem ritkán találtatnak gömbölyű hólyagok, világos hasonnemü bennékkel, melyek azokhoz, melyek a magvak és sejtek körül mint másod kiválás képződnek, nagyon hasonlítanak, de semmi magol nem tartalmaznak (I. 8. a.); de ezen hólyagok mindég meddők maradnak, magának a magnak sajátlagos átváltozását mutatják, mely tiszta, hasonnemü anyag felvétele mellett golyóvá dagad, mely a sejt tartalmát lassanként kiszorítja. Ezen meddő hólyagok, ürterületek (Hohlräume, Physaliden) néha tetemes nagyságot érnek el (egész 0,05"'-ig) és falaik nagyon megvastagodhatnak. Egészen hasonló világos golyók (I. 5. b.), de hártya nélkül, képződhetnek a sejttartalomban is, és ezeket gyakran nagyon nehéz a valódi hólyagoktól megkülönböztetni. Minden itt említett, másodlag kiválasztott hasonnemü anyagok az eczetsavnak többnyire ellenállának és a nyákhoz közelálló összetétellel látszanak bírni. (L. enyv-
