Förster Ágoston: A kórboncztan tankönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 10. (Pest, 1869)

Bevezetés

Bevezetés,

3

tüneteket összefoglalni es a már meghatározott tünetöszletek valamelyikei e reá illeszteni es azután elkeresztelni. Bár nagyon ritkán tesznek bonczolást, ezen ritka esetekben is mindég találnak változásokat a testben; de ezek mellékeseknek tekintetnek, mint a betegség, haldoklás stb. behatásának következményei, melyek az életben még sem volnának kórismerhetök. A kórboncztan tehát épen oly haszon nélküli a gyógyászatban, mint az ép testnek boncztana.

A kórjelzők gyógymódja, azok műveltségi fokához képest különböző; a műveltség legalsó fokán levőnél abban áll, hogy a tünetöszlet ellen tapasztalatilag kipróbált szereket kellőleg ismerje és rendelje. Yalamint a tünetöszletek mint bizonyos sajátlagos betegségi egyedek dogma erősségével birnak, úgy az azok ellen alkalmazott szerek is sajátszerekként szerepelnek; a betegség neve megfelel a szernek, hurut megfelel a salam iának stb. A felvilágo- sodottabbak nem annyira a fajlagos tünetöszletekhez — betegségekhez — tartják magukat, mint inkább a tünetek bizonyos csoportjához (átalános tünetekhez), melyek a legkülönbözőbb betegségek lefolyásában ismétlődhetnek, és az ezek ellen tapasztalatilag hasznos szerekhez.

Sok orvos ezen nézeteknek tudomásával sem bir és ezek mellett épen oly keveset gondol, mint a laikus; másoknál valódi meggyőződés szolgál alapul. Okoskodások röviden következő : Minthogy az emberi erő képtelen a betegségek valódi lényegét kikutatni, azok gyógyításánál csupán a tapasztalásra kell szorítkoznunk; mivel tudjuk, hogy bizonyos tünetek és tünetcsoportok bizonyos orvosszerek által elháríttatnak és az által a betegek gyógy íttatnak , a gyógy tan feladata abban áll, hogy tapasztalat út- ján meghatározzuk, mely tünetek gyógyulnak bizonyos szerek által. Mennyiben ezred éves tapasztalásból tudjuk, hogy betegségek ezen úton csakugyan gyógyíthatók, a valódi út ki van mutatva; tehát egészen mindegy, vájjon egy tünetcsoport, melyet p. heveny agyvízkórnak kereszteltünk, csakugyan vizkiömles áltál félté telezte tik-e az agy üregekbe, ha csak a tünetcsoport szereink által elhárittatik és a beteg felüdül. Az ép és beteg test boncz- és élettana haszontalan tudományos sulv asztok, melyet a gyógytudomány hajójából ki kell vetni, zaszlaja ennek s a gyógyászatnak tető pontja a vény leven. Ez a foglalkozásukat öntudattal űző gyakorló orvosoknak elve. Ha ez úgy volna, mint ők mondják, orvosi tudományunk egyszerű közművé sülyedne ugyan , de a beteg emberiségén segítve volna. Ezen