Förster Ágoston: A kórboncztan tankönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 10. (Pest, 1869)

Bevezetés

4

Bevezetés.

okoskodás azonban nem helyes, mert bár mennyire empiricus tudomány jellegével bírjon is gyógytanunk, más részről még is áll, hogy annak a beteg és egészséges test boncz- és élettanán, mint szükséges támaszon kell alapulni, ha nem akarjuk, hogy ábrándos önkénynek és vak hagyományhitnek áldozatul esvén hazugsággá fajuljon el. Gyógytanunk jelen állapota nagyon is mutatja, mire volt „az ezredévi tapasztalás“ a nevezett alap nélkül képes.

Ha most azt kérdezzük, mikép jöttek az orvosok azon nézetre, hogy a betegség a testbe behatoló lény, az okot csak abban találhatjuk, hogy a megfigyelésről, az első érzéki tapasztalásról azonnal a szemlélődés (Speculation) a véltétek útjára tértek; láttak beteg egyéneket és a megbetegedést azonnal betegségi egyedek által gondolták feltételezve és végre utóbbiak miatt az elsőt nem is látták. így az orvosi tudomány, mely tárgya, az emberi test által csakugyan a természettudományok körébe volt utalva, mindjárt első tételei által szemlélődési tudománynyá változott és már az alapnézeteknél tévútra jutott. Bár mily gyakran utaltatott is belátó bölcsészek és orvosok által a dolgok természetszerű szerves szemléletére, valahányszor a gyógyászat az ábrándos szemlélődés útjáról elszakíttatott és szabatos vizsgálódás útjára tereltetett, a nagy tömeg mégis mindég inkább a régi slen- drián járt útját követte. Korunkban inkább, mint bár mikor előbb, igyekeznek az orvosi tudományt mint a természettudományoknak, az embertannak egyik ágát fölállítani és arra az azok többi ágaiban virágzó, szabatos módszert alkalmazni. Ezen módszert a gyógytanban uralomra segíteni, az elméket a szerint fegyelmezni, korunk feladata.

Lépjünk a betegágyhoz és bonczasztalhoz, érzéki szemléletünk (Anschauung) forrásaihoz és látni fogjuk, hogy az egyes szokatlan tünetek, melyek kórtüneteknek mondatnak, épen semmi önállót vagy idegenszerüt nem mutatnak, hogy a beteg élete az élet közönséges törvényei szerint folyik le, csakhogy a törvények szokatlan feltételek alatt nyilvánulnak, hogy tehát az úgynezett épéleti és beteges tünetek ugyanazon természettörvények alatt állanak. Látunk egy embert, ki tegnap teljes erejében volt, nyugodtan lélekzett, kinek nyugodt szívverése, meleg bőre volt, ma elgyengülve ágyában feküdni, gyors légzés, gyakori érverés, égő bőrrel, — betegnek mondjuk őt; a sebes légvétel, a gyakori érverés, a forró bőr kórtünetek, hanem a légzés, vérkeringés és hőképzési törvények változatlanok