Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
Heveny kórképek mint a rákos megbetegedések első megnyilatkozásai
Heveny kórképek mint a rákos megbetegedések első megnyilatkozásai. A fenti címben foglalt paradoxon csak látszólagos; hiszen a rák kórtanilag sohasem heveny; hanem mindig a lassan és lappangva fejlődő ártalom prototípusa. A rákos megbetegedés kilinikai lefolyásában azonban igen gyakran azt látjuk, hogy azon időszak, melyben a kórság a lappangás stádiumából a manifest stádiumba lép, zajos és alarmirozó tünetek által van jellemezve és ezek annál inkább fogják a heveny megbetegedés látszatát kelteni, minél teljesebb volt a lappangás a betegség első stádiumában, minél kevésbé befolyásolta ez a beteg jólétét, közérzetét és egyes szervi funkcióját. Ha az orvos a beteget azokban az órákban, napokban vagy hetekben látja, melyek a lappangási és manifest klinikai stádium éles caesuráját alkotják, akkor a megfigyelő kórjelzési képességei többnyire kemény próba elé állíttatnak. Megszoktuk azt, hogy a rákos megbetegedés idősült lefolyásának hosszú' időszakaiban különböző nem malignus, idősült megbetegedések álarcába rejtőzhetik: de minden orvosnak meg kell szoknia azt a gondolatot is, hogy néha első fellépésénél valamely heveny megbetegedés álruháját ölti magára. Minden orvos gyakorlatában vannak ilyen példák és ha a következő igénytelen soraimban bizonyos esetekre hivatkozom, ezt nem azért teszem, mert ezeket klinikai kuriozitásoknak tartom, hanem, hogy ellenkezőleg minden olvasómnak módjában legyen saját élményei közül az analog eseteket kiválasztani. Megkezdem fejtegetéseimet olyan kórképpel, mely az ismertebbek közé tartozik. Értem a heveny bélelzáródás tünetcsoportját a gyűrűs, rostos vastagbélráknál. Ezen rákforma, mely többnyire a vastagbél alsó részében, a sigmabélben vagy a végbél felső részében lassan és lappangva fejlődik, sajátszerű módon csak ritkán adja az idült bélelzáródás képét. Fejlődése annyira lassú és lappangó lehet, hogy nemcsak vérzésekre nem ad okot, hanem a felette levő vastagbélrészek lassú alkalmazkodása folytán a bél átjárhatósága sem szenved. A bélsár a szűkült részen lassan keresztülhaladva a bél legalsó részében még szabályos tömegekké formálódhatik és a defaekálás egészen rendesen mehet végbe. A betegek még meteorismusról sem panaszkodnak. Minthogy ezen rostos rákok kicsinységüknél fogva és a
