Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
Heveny kórképek mint a rákos megbetegedések első megnyilatkozásai
383 metastázisok viszonylagos ritkaságánál fogva nem produkálnak toxi- nokat, a beteg kinézése sem szenved. Vérszegénység nem fejlődik ki, kachexiáról nem is szólva. Midőn aztán nagy bélfájdalmakkal, puffadással, szék- és szél- rekedéssel, hányingerrel, majd később hányással a heveny bélelzáródás képe egyszerre beáll, a kevésbé gyakorolt mindenre előbb fog gondolni, mint rákos szűkület első manifestálására. Sőt azt tapasztaltam, hogy minél közelebb állott az orvos az illető beteghez, minél inkább tudott a praemonitorikus tünetek hiányáról, a beteg látszólagos egészségéről személyes meggyőződést szerezni, annál kevésbé fog a rákra gondolni. És mégis azt kell mondanunk, hogy ezen idősebb embereknél hirtelenül beálló bélátjárhatatlanság az esetek túlnyomó részében rákos eredetű. Természetes, hogy mindent meg kell tennünk a kórismének a biztosítására. Elsőrangú fontosságú a heveny gyuladásos betegségek kizárása, különösen az appendicitisé, ami nem mindig könnyű. De helybeli vizsgálat a legtöbb esetben meggyőz bennünket arról, hogy a hasfalak védelmi feszülése hiányzik, hogy a felületes nyomási érzékenység sehol sem nagy és a hőmérőzés magasabb láz hiányáról fog bennünket meggyőzni. Megjegyzem, hogy a temperatura ezekben a kétes esetekben mindenkor a végbélben mérendő, mert épen a körülírt peritonitis első stádiumában a beteg gyakran láztalannak látszik, amidőn a végbéltemperatura meghaladja már a 38°-ot. Az epehólyag táj gondos vizsgálata a cholecystitisből kiinduló reflexes bélhüdési fogja kizárni, a vesetáj tapintása és a vizeletnek vörös vérsejtekre való vizsgálata rövid időn belül fog bennünket arról meggyőzni, hogy kő- kólika által okozott reflexes bélhüdés nem játszik szerepet. Nőknél a genitalis vizsgálat megnyugtat bennünket az iránt, hogy egy lappangva fejlődött tumor kocsámycsavarodása nem jön tekintetbe, bár erősen puffadt has mellett épen ezen eshetőség nem könnyen zárható ki. Mindezekhez a vizsgálatokhoz nagyobb kórházi vagy szanatóriumi apparátus nem szükségeltetik. Az említett betegségek lehetőség szerint való kizárása után 50 éven felüli egyénnél aligha fogunk tévedni, ha a rostos rák által okozott bélelzáródást felvesszük akkor is, ha előzetes kórelőzményi adatok erre támpontot nem nyújtanak. Ezen heveny bélelzáródási krízisek kórtani mechanizmusát biztosan nem ismerjük és mindeddig rejtélyes marad az is, miképen történik az átmenet az absolute kielégítő vastagbélműiködésböl az absolut bélhüdéshez. Az esetek legnagyobb részében az ileus belső gyógykezelésre, beöntésekre, atropin injektiókra oldódik és később eleinte hosszú, majd rövidebb szünetekben ismétlődik. A rohamok ezen ismétlődése lassanként a legskeptikusabb orvosnak is ki fogja nyitni a szemét. Természetesen célszerűbb ezen ismétlődést be sem várva, az egyszer szerencsésen lefolyt roham után a vastagbelet rendszeresen átvizsgálni, cljemiai székvizsgálat, rektoromanos- kopia és kontrastos beöntések segítségével a röntgentsugarak útján.
