Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)

Újabb szempontok a köszvény kór- és gyógytanában

87 folyással bírnak a húgysav oldhatóságára. Egy másik tényező, mely a húgysavnak a vizeletben való oldódási viszonyaira nagy befolyás­sal bír, a húgyany. Mindamellett igen gyakori, hogy köszvényes ember egyszers­mind urolithiasisban szenved, de ez nem csodálatos, ha meggondol­juk, hogy a két betegség egyes távoli feltételei, például a nucleoalbu- minok bőséges fogyasztása hús alakjában, közös lehet. Ezenkívül gondoljuk meg, hogy a köszvényes ember húgysavkiválasztása nem mindig alacsony. Közvetlenül a rohamok után a húgysav nagyobb mennyiségben lesz kiöblítve és ha a vese állapota esetleg javul, anél­kül, hogy a köszvényes beteg a célszerűtlen, erősen, purintartalmú diétán változtatott volna, akkor előállanak esetleg az urikuria és a húgysavas konkrementumok képződésének a feltételei. Bármilyen csábító volna ennek a két különböző, de mégis közös törzsön: a nukleinanyagcsere rendellenességén fejlődött két betegség közt fonódó szálakat tovább követni, mégis elhagyom e témát. A gyakorlatból merített személyes benyomásaim szerint a rokonság mégis nagyobb, semmint ezt a kémiai vizsgálatok látszólag igazolnák, és még mindig szívesen elfogadnám a humanista Erasmus v. Rotterdam deünitióját, ki barátjának azt írta vala: „Nekem köszvényem van és neked húgy- köved; két nővért bírunk feleségül“. A zsigeri köszvény komoly következményeihez tartoznak a szív és a nagy erek elváltozásai. Igaz, hogy ezek legnagyobbrészt már a vese állapotától függnek; a húgysavas só lerakodását vajmi ritkán találjuk a szívben és a vérerekben. A tünetek is nagyrészt egyeznek azokkal, melyeket az üteres túlfeszülés és a banális arte- riosklerózis okoz. Üteres túlfeszülés kezdeti stádiumában igen gyak­ran sikerül purinmentes diétával és a köszvény más irányú rendsze­res kezelésével a végleges ütérelváltozásoknak, a koszorús üterek és a szívizomzat végzetes elfajulásának útját állani. Annyi tény, hogy kötelességünk minden homályos eredetű angina pectorisnál vagy az agy vérkeringésére utaló zavarnál a köszvényes aetiologiára is gon­dolni és a külső köszvény esetleg elrejtett jeleit keresni. A köszvényes emberek phlebitisei minden angol orvos előtt ismeretesek. Nálunk ezt az összefüggést kevésbbé ismerik, pedig én magánbetegeimnél aránylag gyakran találtam. Kartársaim figyelmébe ajánlom ezt a tünetet, mely nagy türelmet, gondos kezelést és hosz- szú pihenést követel. A légző apparátus gyakran igen makacs hurutokkal vesz részt a köszvényes tünetcsoportban, sőt néha évekkel képes a köszvény egyéb nyilvánulásait megelőzni. Ugyanezt mondhatom a köszvénye- sek állandóan gyulladt veres torkáról, vastag, duzzadt, lágy szájpad­jukról. A fogorvos szintén néha már évekkel előbb képes a foghús livid duzzadt voltából s a pyorrhoea alveolarisból a köszvényt előre is megjósolni. És ezzel jutottunk a zsiger-megbetegedéseknek egy csoportjá­hoz, mely még felette vitás, t. i. az emésztőcsatorna részvételéhez. Annyi tény, hogy a mai köszvényteóriák, melyeket ily kimerí­tően fejtegettem, nem tudnak ezekkel sokat kezdeni, de mégis kétség­

Next

/
Oldalképek
Tartalom