Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)

Újabb szempontok a köszvény kór- és gyógytanában

gedésekre, csalánkiütésekre, lichenre és prurigóra. Emlékszem esetekre, melyekben a gyermekek megfigyelése révén meg tudtam fejteni az apa betegségét. Figyeljük a családban előfordult egyéb anyagcsere-megbetegedéseket is, különösén a cukorbajt és elhájasodást. Kérjük a fájdalmak pontos leírását, figyeljünk az éjjeli rosszabbodásokra. Könnyebb esetekben a fájdalmak mozgásoknál javulnak. Ott, ahol a fájdalom rohamszerűen jött, nagy súly helyezendő a tünetek symmetriás voltára. Gyakran látjuk, hogy néhány nappal az első roham után, a másik láb symmetriás helyen szintén megbetegszik. Vizsgáljuk a tonsillákat, férfiaknál a prostatát, nem származik-e onnan valami chronicusan recidiváló fertőzés, mely a köszvény képét ölti? Gondoljunk az idült influenza kórképére, melyre újabban Franke és v. Hellbach figyelmeztettek. Ne hagyjuk számításon kívül a Ponct-féle gümős rheumatismust, mely tapasztalatom szerint igen gyakori és mely még nem ment át az orvosi köztudatba.

Érdeklődjünk a beteg szokásai iránt. A bőségesen táplálkozó, erős húsevő, hivatásból vacsorázó emberek, kik ülő életmódot folytatnak, kevés testi munka mellett szellemileg dolgoznak és emellett az alkoholt nem vetik meg, ezek az első sorban disponáltak. Ha levetkőzve állanak előttünk, az abdomen embonpointje éles ellentétben áll a végtagok elhanyagolt izomzatával. De ne felejtsük el, hogy a köszvényes ember typusa nem mindig a piros, pozsgás, jól táplált epikureusé. Elegen vannak köztük a sovány, anaemiás emberek, főképen azok, kiknél a köszvény a belső szerveket kezdte ki.

A láz, mely a rohamokat kíséri, ismeretes. De diagnosztikai szempontból fontosabbak, bár kevésbbé ismertek, azon néha 1—2 hétig tartó, szabálytalan, 38'5—38-8-ig menő prodromális hőemelke- dések, melyek a köszvényrohainok sorozatait megelőzik. Idősebb, egészségeseknek látszó emberek bizonytalan lázainál mindenkor ezekre is kell gondolni. Ennek a kiemelését annál fontosabbnak tartom, mert a mi időnkben a „láz“ és a „fertőző betegség“ fogalmai az orvosi köztudatban majdnem elválaszthatatlanok.

A található helybeli elváltozások az idült, typikus roham nélkül kifejlődött izületi köszvénynél gyakran nem nyújtanak elég differenciál-diagnosztikai támpontot az elsődleges idült polyarthritissel és a valódi osteoarthritis deformanssal szemben.

Többnyire azonban mégis sikerül a megkülönböztetés. Az idült p oly arthritisnél találunk: symmetriás kezdetet a környi kis ízületekben, melyek lassan kezdődnek és lappangva terjednek a nagy proximalis Ízületekre. A kórfolyamat főképen a tokszalagokra, az oldalszalagokra, az izületkörüli szövetekre terjed ki, kevésbbé a csontok izületi végeire. Izomatrophia, a phalanxok subluxálásai, ankylosisok jóval gyakoribbak, mint a köszvénynél.

Az osteoarthritis deformansnál inkább egyes nagy ízületek szoktak megtámadva lenni. Az izomatrophiák kevésbbé kifejezettek, de annál erősebbek a csontok és a porcogok burjánzása egyfelől, atro- phiája másfelől.