Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
Az epekőbetegség kór- és gyógytanának néhány kérdéséről
74 nosabbá lett, feltűnően gyakran találnak kezdődő rákos elfajulást és a legtöbb sebész fog már olyan esetekkel dicsekedhetni, melyekben a kezdődő epehólyag-carcinomákat, többnyire tudta nélkül gyökeresen meggyógyította. Ezek voltak az esetek, amelyekben az operatiós javallat absolut, vagy majdnem absolut. A relativ javallat tárgyát képezik az idülten recidiváló, de voltaképen jóindulatú cholelithiasis esetei. Ott, ahol a fájdalmak igen sűrűn ismétlődnek, ahol az egyes rohamok között sem fájdalommentes a beteg, ahol a társadalmi helyzet nem teszi lehetőkké az évente többször folytatott nyugalmi kúrákat, ahol esetleg egy az élet közepén álló ember kötelezettségeit csak a mor- phium segítségével tudja elvégezni, ott nyugodtan ajánlhatjuk a műtétet annál is inkább, mert a beteg maga is szívesen fogja a műtét nem nagy rizikóját vállalni egy szenvedésekkel teli élettel szemben. A műtét ajánlása egyenes kötelességünk ott, ahol a morphiniz- mus fenyeget, ahol idült hepatitis vagy pankreatitis fejlődik, ahol a gyomorral való összenövések a gyomor rendes kiürülését gátolják. Ha az epekőbetegség egy vagy másfél éven belüli megfigyelés alatt megmutatta a makacsságát, ha a fájdalommentes szünetek ezen idő alatt igen rövidek, csak néhány hétig, vagy csak két-három hónapig tartanak, dacára annak, hogy az egyes rohamokat szakszerűen kezeljük, akkor az állandó lappangásba való spontán visszatérés már valószínűtlen és kötelességünk a beteget a műtétre figyelmeztetni. Ha éveken át várakozunk, akkor a krónikus elváltozások, az összenövések csak megnehezítik a műtétet. Más szempontok is fognak bennünket a műtéti javallat felállítása körül befolyásolni. Fiatal embernek inkább ajánljuk a műtétet, mint aggastyánnak, többször szült nőnek, kinek hasfalai petyhüdtek, vékonyak, inkább, mint az elhízott, több cm. vastag zsírréteggel bíró nőnek, egészséges szervezetű egyénnek inkább, mint az arteriosklerotikus potatornak vagy a degenerált szívű, elhájasodott epikureusnak. Igaz, hogy a döntés mindenkor a betegé lesz, de az orvos kötelessége határozott fellépésével a beteg döntését irányítani. Ott, ahol csak időről-időre minden két-három évben mutatkozik egy epekőroham, ott, ahol a rohammentes időkben a beteg teljesen jól érzi magát, ott, ahol a roham alatt rendszeresen távozó kisebb kövek az epeutak nyitvamaradását és így az epe lefolyásának a rendes voltát jelzik, ott egyáltalában nincs jogunk műtétről beszélni. Igen közelfekvő dolog, a krónikusan recidiváló cholelithiasisnak intervallumban végzett műtétét a krónikusan recidiváló appendicitis hideg műtétéivel összehasonlítani. Már kórtanilag sem áll az összehasonlítás teljesen. Míg a recidiváló appendicitisnél minden egyes recidiva újabb nagy veszélyt jelent, addig a regularis epekőbaj egyes recidivái mint ilyenek csak ritkán válnak veszélyesebbekké, mint amilyenek az első rohamok voltak, sőt subjective kevesebb fájdalommal járnak, mint az elsők. De a műtéti prognosis szempontjából is a
