Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
Az epekőbetegség kór- és gyógytanának néhány kérdéséről
75 különbség nagy. A száraz appendicitisoperatiók műtéti halálozása egyes sebészeknél majdnem nulla, holott a tiszta, minden komplikatio nélküli kőoperatióknál még a legjobb műtőknél is jelentékeny mortalitással kell számolnunk. A legjobb sebészek is 2—4.7°/0 mortalitást számítanak ki és azt kell mondanunk, hogy az idült recidiváló kőbetegek műtét nélkül alig bírnak nagyobb halálozási rizikóval. Vegyük azonban tekintetbe, hogy a műtétek esélyei a műtéti mortalitást illetőleg jelentékenyen rosszabbodnak, ha már komplikatiók fejlődnek ki. Infektiosus esetek, rázóhideggel1, sárgasággal vagy choledochus- kővel már 14 vagy 20°/o műtéti halálozást adnak. Tehát mindenképen azon kell lennünk, hogy a kezdettől fogva spontán gyógyulási hajlammal nem bíró eseteink akkor kerüljenek műtétre, amikor ezen komplikatiók még nem állottak elő. A sebészeti beavatkozás minőségének a közelebbi megállapítása nem tartozik ezen értekezés keretébe. Csak általánosságban azt kell mondanunk, hogy a kezelő orvosnak is lehetőleg olyan műtéti módot kell proponálnia, mely a beteget nemcsak szenvedéseitől és a veszélytől pillanatilag megszabadítja, hanem mely az epe rendes lefolyását ismét lehetővé téve, a kőrecidivák vagy újabb lobosodások veszélyét egyszersmindenkorra kizárja vagy megnehezíti. Ezen lehetőségnek nemcsak a kövek eltávolításával, hanem a megbetegedett epehólyag eltávolításával fognak eleget tenni. Az epehólyag bennhagyása esetében nemcsak a recidiva, hanem újabb adhaesiós nehézségek és rákos elfajulásnak a veszélye forog fenn. Ott — ahol már korán operálnak, mint pl. Amerikában Moynihan — bizonyos jogosultsággal bír a kövek eltávolítása és a hólyag bennhagyása: a könnyebben és korábban fölállított javallat könnyebb és gyorsabb műtétet von maga után. Természetesen vannak esetek, amikor a műtétnél más, könnyebb indi- katiók fognak előtérbe lépni, néha például kellemes meglepetéssel látjuk, hogy a hólyagban kövek nincsenek és hogy az összes nehézségeket könnyen elválasztható összenövések alkotják. Máskor a viszonyok a műtét előtt igen kedvezőknek látszanak, csak egyszerű operativ eljárás van tervbe véve és csak a műtét alatt mutatkoznak az előre nem sejtett szövődmények, miáltal a terv totaliter módosul. Természetes, hogy choledochuskő esetében a sebész tevékenységének a ductus choledochus felé kell irányulnia, az epehólyag kiirtása azonban ezekben az esetekben is célszerű és minthogy az epe ez esetekben majdnem mindig erősebben fertőzött, a ductus hepaticus- nak Kehr által bevezetett drénezése mindenkor szükséges. Ha a kő a papilla Vaterinál ül, akkor néha a duodenumon keresztül való behatolás válik szükségessé. A peritonealis genyes szövődményeknél, epekőileusnál a typikus műtéti eljárások jutnak érvényre. A végén még egy gyakorlati megjegyzést akarok tenni. Ott, ahol az epekőbaj a normális lefolyás medrét csak némiképen elhagyja, tanácskozzunk sebésszel már akkor is, amikor még nem vagyunk műtétre teljesen elhatározva. Igen gyakran hallottam, hogy a később — akár napok, hetek, vagy évek múlva — szükségszerűen végzett műtét
