Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
Az epekőbetegség kór- és gyógytanának néhány kérdéséről
73 gyulásnak egy fajtáját képezi és hogy a betegek igen nagy része nehézség nélkül viseli sterilis epehólyag-duzzanatát. Műtétet esetleg csak akkor fogunk ajánlani, ha az epehólyagzsák hematogém úton szokványosán fertőzve lesz; akkor a heveny cholecystitisnél elmondott javallatok lépnek előtérbe. 3. A kő által okozott idült choledochus-elzáródás kétségtelenül a sebész domíniuma. Azon fontos kérdés, mikor határozzuk el magunkat a műtétre, mindig a konkrét eset sajátszerűségétől függ. Rendes körülmények között az idült choledocholithiasist csak akkor fogjuk felvenni, ha a sárgaság három-négy hétnél tovább tart. Azokban az esetekben, amelyekben a kő mögött pangó epe steril és lázak nincsenek, igent sokáig várhatunk és ha a beteg táplálkozása elég jó, főképen ha a pankreas funkciói épek, néha három vagy még több havi várakozás után sem fognak a betegnek operativ esélyei rosszabbodni. Mert ne felejtsük el, hogy ezen idő alatt a kő mégis spontán a duodenumba ürülhet és nincs jogunk betegünket a kés nélküli gyógyulás lehetőségétől megfosztani, ha ezt nagyobb rizikó nélkül tehetjük. Ezen időszak alatt tanácsos a beteggel az erősebb mozgással egybekötött karlsbadi kúrát tartatni, esetleg salicyllal az epe folyását élénkíteni és urotropin és borovertin medikatióval az epe fertőzését prophylaktice gátolni. Három hónapon túl azonban semmiesetre se várjunk, bár kedvező fordulat, például kőkiürülés vagy a kőnek olyan elhelyezkedése, hogy az epepangás megszűnjék, ilyenkor sincsen kizárva. Minél kifejezettebbek azonban a fertőzés tünetei, annál inkább sürgessük az operációt. Ott, ahol a lázak állandóan csak a subfebrili- tás határán mozognak, vagy ahol az idült sárgaság egyhangú képét hetenkint egy-egy sporadikus rázóhideg szakítja félbe, ott lehet még esetleg rövid ideig „fegyveres békét“ tartani. Ahol azonban kezdettől fogva a genyes vagy septikus cholangitis tünetei sűrű rázóhidegekkel, rossz pulzussal stb. előtérbe lépnek, ott minden napnak az elmulasztása súlyos következményekkel járhat. Csak ha a lithogen ikterus első napjain kapunk erősebb lázas tüneteket, sőt egy-egy rázóhideget, akkor még kötelességünk várakozni: ezek még a heveny chole- dochuskő elzáródásához tartozó szövődmények, egy napról a másikra a kő spontan ürülésével maguktól gyógyulhatnak. Kétes esetekben itt is az általános közérzet és a beteg pulzusa fognak bennünket irányítani. 4. Hogy a körülírt peritonealis tályogok a lobos epehólyag körül és a subphrenikus tályogok, továbbá a szerencsére igen ritkán diffus peritonitis azonnali sebészeti beavatkozást kíván, mihelyt a diagnózis meg van állapítva, semmi különös megbeszélést nem igényel. 5. Az epehólyag rákjánál való műtét mindig csak jámbor óhaj fog maradni. Ha a kórisme biztos, akkor a műtéttel már el is késtünk. Nagy ritkán megesik, hogy az idült cholecystitis hosszú lefolyása mellett a rákos elfajulás gyanúja miatt sürgetjük a műtétet, és hogy a műtét tényleg már az epehólyag kezdődő rákos elfajulását mutatja. Amióta a lobosan kiirtott epehólyag kórszövettani vizsgálata általá
