Fodor Imre - Gáli Géza (szerk.): Benedict Henrik belgyógyászati dolgozatai (Budapest)
Az epekőbetegség kór- és gyógytanának néhány kérdéséről
70 mel, mint kis dosisokban is ható béldesinficiens, a felszálló hurut ellen jó hatású. Kísérletileg azt találták, hogy epesipolyos kutyánál a chologén az epe mennyiségét és szilárd alkatrészeit fokozta, és kőoldó képessége is fokozódik. Múló sikereket már láttam, de tartós hatást nem. Azon betegek közül , kiknek a szert adtam, azóta mégis többen műtétre kerültek. A betegek kis része nem tűri a szert. Azt hiszem, hogy a chologén ép úgy, vagy ép oly kevéssé gyógyítja az epeköbajt, mint a többi szer és hogy ugyanazt a hatást, amelyet általa elérhetünk, másképen is elérhetjük. Mint egyenesen epehajtó szert ajánlották már régebben az epét, az epesavakat és legújabban az epesavas fehérjét, az ovogalt. Tapasztalatom szerint elég jól támogatja a nyugalmi kúra második időszakát, legcélszerűbb adási módja: 5—2 ovogal-pastilla naponta, mely geloduratban jön forgalomba és amely ennélfogva csak a bélben oldódik. Kevésbé érzékeny embereknek skatulya porban késhegyen- kint rendelhető. A szerek biztos előnye az enyhe hashajtó hatása. Csak ritkán jár korgássaí, vagy kólikaszerű fájdalmakkal. Ilyenkor belladonnával kombinálandó. Az epe fertőtlenítőknek nagy elméleti irodalmuk van. Vannak ugyan szerek, amelyek képesek az epébe átmenni és neki ideiglenes bakteriumellenes hatást kölcsönözni, de ezeket is olyan nagy dosis- ban kell adni, hogy az embernél való állandó alkalmazásuk káros. A leghatásosabb volna a menthol, de az állatkísérletek eredményét emberre átszámítva ebből négy grammot kellene adni, hogy igazi baktériumölő hatást kapjunk. Ez természetesen lehetetlen. A salicyl- ból és vegyületeiből nagyon kevés szokott magába az epébe átmenni: valamivel jobbak azok az eredmények, amelyeket az urotropinnal és derivatumaival el lehetett érni. Gyakran használt szer a borovertin. melyet eredeti tubusban rendelve naponkint 3—4 pastillával adhatunk. Chauffard igen melegen ajánlja az eredeti urotropintH amelyből naponta 10 grammot ád. Ennél nagyobb dosisok néha vérvizelést okozhatnak. Eichler melegen ajánlja a saliformint 0-5—0-7-es meny- nyiségekben négyszer naponta. Salicylsavból és formaldehydből áll és az ajánló szerint egyesíti a salicylnak epehajtó hatását a formal- dehydnak desiníiciáló hatásával. Ott, hol a hőemelkedések hosszú ideig persistálnak és így az epeutak fertőzése makacsnak mutatkozik, kísérletet tehetünk ezen szerekkel is. Nagyon azonban ne bízzunk bennük és — az erősebb fertözöttség gyanúja egyszer fenforogván — ne veszítsünk sok időt az antifermentativ gyógyszeres kezeléssel, mert ezzel esetleg^ a sebészi beavatkozás legalkalmasabb időpontját elszalaszthatjuk. Ez különösen az angiocholitissel járó choledochúskő eseteiben megszívlelendő. Az epekőkolika kezelése be van fejezve, ha az epehólyag nyomási érzékenysége eltűnt és a betegség ismét a lappangási időszakba lépett. Néhány hónappal rá végeztetjük a beteggel az első fejezetben említett prophylaktikus kúrák egyikét. Mindenesetre mi megtesszük a magunkét, bár nem tőlünk függ, vájjon a betegség ez egy gyulladással be van-e fejezve, vagy vájjon a baj krónikusan recidiválóvá válik, vagy vájjon a későbbi rohamok alkalmával kővándorlás és
